Pósz Pál József beszámolója a Villányi felújításról:

Pósz Pál József beszámolója a Villányi felújításról:
Villányban az első mászók 2000. es évek elején kezdtek mászni. Eleinte 1-2 utat nitteltek csak ki a korszakra jellemző házi gyártmányú nittekkel. 2010. környékén Kovács Tamásék nittelték ki a jelnlegi utak 80%.  Az utolsó utak és standok 2015-2017 között a(z) MHSSZ nittpályázatán kapott felszereléssel épültek ki.

A hely természetvédelmi terület része. Magyarország egyik leggazdagabb amonitesz lelőhelye, ezért valamilyen szinten korlátozzák a mászótevékenységet. Jelenleg a teljes mászható falfelületet lefedték utakkal, ez 12 darab utat jelent.

A fal ÉNY-i fekvésű, júliusban délután 3 óra körül éri el a napfény. Az utak nagy része enyhén pozitív táblamászás, a nehezebbek egy rövid áthajlás után válnak pozitívvá.

A köztes-távolságokat mindenki a tudásának megfelelően mérje fel. Vannak ahol az első akasztások kicsit magasabban találhatóak, illetve a könnyebb részek nem mindig vannak sűrűn nittelve. A kiépítés során ezeket próbálták javítani. Sok helyen az útépítő elképzelései még erősen látszanak az első nitteket helyzetén, de egyenlőre nem ezeken nem változtattak a mostani felújítás során. (Egy plusz nitt került be KT-útjaiba, ahol balesetveszélyesnek ítélték a kiszállást, illetve ugyan ezen oknál fogva egy utat lerövidítettek ezzel megszüntetve egy elég komoly runoutot.)

Felújítást követően nagyszemes-átfűzős standok kerültek be, illetve ereszkedőstandokat építettek (karabineres) az utak tetejére.

A hely abszolút gyerekbarát. Tanösvényen helyezkedik el. A fal alatt egy nagy, füves rét terül el. A kőzet viszonylag stabil, ritkán hullik.