XII. Ujjerő Magyar Kupa/Pannon Kupa egy versenyző összefoglalója
Szerző: Izer Bálint
Fotók: Vörös Tamás
Február harmadik hétvégéjén, igen fontos esemény elé nézett az itthoni Mászótársadalom. A versenyeken rendszeresen résztvevő mászók, félretették magukat-e hétvégére, sokan ehhez igazítottak túrákat, edzést. Az első idei boulder Magyar Kupa fordulóhoz érkeztünk, általában ez a fő erőpróba arra, kinek hogy sikerült a téli alapozási időszak és mivel a fővárosban rendezték meg - indulók is akadnak mindig szép számban.
Az idei verseny azonban kicsit más volt mint a korábbiak. A januári Temesvári Pannon Kupa után, próbáltunk mindent megtenni, hogy budapesti forduló is létrejöhessen és ebben végül Vörös Tomiban találtunk partnert. Persze Tabitól megkaptuk a dorgáló szavakat amiért a Magyar Kupát nemzetközi versennyé szerettük volna „emelni”, de szerencsére nem volt az elvieken kívül más akadálya; a versenyzők legalábbis inkább kihívásnak fogták fel a szerbekkel és románokkal bővülő mezőnyt, az Ujjerő terem pedig frankón meg tudott birkózni az embermennyiséggel, annak ellenére is, hogy egyre kevesebb a hazai önkéntes kéz az ilyen versenyek során. Külföldi mászókkal összemérni a magyar marok erejét mindig jó dolog és sajnos nem fognak hozzánk jönni túl gyakran – ha soha nem teremtünk rá alkalmat.
Az indulási rajtcsomagunk versenyzői pólót, kockaziát és Csúcscsokit tartalmazott, ami még mindig őrületesen fini.
4 csoportba lettek osztva a versenyzők, az elsőbe kötelezően csak csajok, a másik háromba csak fiúk. Regisztrációnál szigorú sportorvosi ellenőrzések, kis áttekintő. Szabályok: 22 boulder megmászására kapunk 2 órát csoportonként, az utaknál bírók állnak, akik vezetik az úton tett próbák számát. Maximál korrektbe. A 22 utat a már lassan szokásosnak mondható útépítő brigád rakta fel kibővülve a Róka-farmi huligánnal: Bodrogi Zoltán Bobival.
Amikor a mi csoportunk is belépett a kis arénába, ahol Vörös Tomi pár tájékoztató mondatot tartott az úgynevezett alapszabályokról - gyorsan rohangáltam körbe mint egy kisgyerek a vidámparkban, próbáltam szemre felmérni minél hamarabb „a nehéz sokpróbás, a lehetetlen, a könnyű bemelegítő és a figyelős de még flashelhető” bouldereket. Nagyon sok esetben ez dönti el a a döntősök sorrendjét - iszonyatosan sok múlik a próbák számán. Nagyáthajlás, függőleges kis fogásos, lyukas, elemes boulderek. Változatosság sok maxerőt igényelve a jelszó.
Persze megy ilyenkor a leskelődés is. Kinek van jó bétája erre, kinek van jó bétája arra. Mi az ami jó lehet nekem, a spanoknak átpasszolom az én koreográfiám. Vinni kell egy kis testvériességet, ebbe az amúgy "véresen komoly" versenysorozatba.
A két óra gyorsan lepereg, részemről nagy elégedettséggel hagyom el a színpadot. A tavalyi rontott szezonkezdés előtt végre egy verseny, ahol nem szúrom el a selejtezőt - ha nem is kiemelkedően, de tudtam hozni azt a formát, amit az edzések alapján elvártam magamtól. 22 boulderből 19 megmászás, ebből 16 első próbára, a maradék három pedig második kísérletre. A selejtező eredménye alapján ez a harmadik helyen jelenti a döntőt, ami igazán nagy öröm számomra. A kemény munka tehát kifizetődik.
Előre is sejteni lehetett, hogy nagyon izgalmas döntőnek nézünk majd elébe. A verseny reggelén ment a találgatás, vajon kik fognak majd beférni, ugyanis szerintem vagy 15 ember joggal pályázhatott volna a legjobb 8 közé jutásra. A verseny alatt masszázst biztosítottak a szervezők, akik egész nap dolgozták le a fáradt mászótesteket.
A döntő izgalmai a csajokkal kezdődtek. Ez azt jelenti, hogy a hölgyek ugyanazokat az utakat másszák mint a férfiak, csak plusz könnyítő fogásokat helyeznek fel az útépítők. A döntősök a verseny előtt izolációba vonulnak, nem nézhetik egymás mászását. A döntő 4 boulderből áll, mindegyikre 5 perc áll a rendelkezésre. Utána 5 perc szünet majd újra mászás. Mivel én a csajok mászásánál éppen az izolációban gubbasztottam sokat nem tudok róla mesélni, néha ováció és nagyon ritkán tapsolás (Top megmászás) már sugallta, hogy nem lettek könnyűek a boulderek, hát még ha leszedik majd a fogások felét. A lány boulderdöntőt végül Király Norci nyerte, őt követte Kucsera Lenke és Klincsek Krisztina. Úristen de kemények ezek a csajok! – (no meg persze a többiek is)
A férfi döntő utak egytől egyig nagyon jól néztek ki, nem sok Top-ot könyvelhettek el a srácok sem. Az első döntő boulder volt mondható a legkönnyebbnek, ezen három megmászás is született a 8 döntőstől. Ezután jött egy nagyon technikás elemes reibungos út, majd egy alulhúzókon kislépésekkel traverzáló és a legvégére a legkeményebb: egy nagyon kisperemes "Zupi féle" őrület.
Ez a szókombináció már önmagában is veszélyes és sokszor jelenti azt hogy ezt nem fogja senki sem megmászni. Ha jól tudom ezen az utolsó peremes boulderen csupán ketten tudtak zónát mászni, mi többiek a második-harmadik mozdulatban elvéreztünk. A Versenyt, a döntőt 2 Top és 4 zónával Strommer Soma nyerte. Kiegyensúlyozott teljesítményét elnézve igazán meg is érdemelte, nagyon össze kell szednie magát annak aki Somától el akarja venni az idei Bajnoki címet. Már a tavalyi szezonban is elég stabil volt a rendszeres dobogó, az első kupafordulóból pedig arra kívánok következtetni ez ezután sem lesz másképp. Második helyen Balogh Zsolti (Drusza) lett, harmadik pedig Komjáti Zoli. A negyedik helyezett Kucsera Bálint volt az utolsó aki Top-ot tudott mászni a döntőben, a maradék négy versenyző a zónák bezsebeléséig jutott , én most a hetedik lettem. „A hetedik tenmagad légy!” Az Ujjerő Kupa eredmény hirdetése után, angolul is kihírdették a Pannon Kupa dobogósait, akik megkapták a pénzjutalmat is elismerésként. Bízunk benne, hogy a Román srácok lelkesedése nem fog idővel sem megkopni és az is szuper lenne, ha évről évre rendszeressé tudnának válni az itthoni Pannon kupa fordulók.
Összefoglalva egy nagyon izgalmas és rangos versenyre sikeredett az első Kupaforduló, tökéletes időzítések, semmi csúszás, megfelelő izolációs melegítési lehetőségek, tökéletes-szép-ötletes selejtező és döntő boulderek. Egy kritika akkor jó, ha megfogalmaz negatív - fejlesztendő dolgokat is, de én bármennyire próbálok visszaemlékezni - nem tudnék most negatívat megfogalmazni a verseny kapcsán. Lehet hogy csak elfogult vagyok, de valahogy számomra így néz ki egy jó verseny.
Végül a legfontosabb: Tabi is megnyugodhat. Egy külföldi sem indult a döntősök között (najó a Szabadkai Bognár Nóra kivétel lehet) - így talán nem fog belezavarni a Magyar Kupa pontszámításába, hogy nemzetközi versennyé tették az idei Ujjerő boulderversenyt.
És ha Tabi boldog, akkor mindenki boldog. Ámen.
Az indulási rajtcsomagunk versenyzői pólót, kockaziát és Csúcscsokit tartalmazott, ami még mindig őrületesen fini.
4 csoportba lettek osztva a versenyzők, az elsőbe kötelezően csak csajok, a másik háromba csak fiúk. Regisztrációnál szigorú sportorvosi ellenőrzések, kis áttekintő. Szabályok: 22 boulder megmászására kapunk 2 órát csoportonként, az utaknál bírók állnak, akik vezetik az úton tett próbák számát. Maximál korrektbe. A 22 utat a már lassan szokásosnak mondható útépítő brigád rakta fel kibővülve a Róka-farmi huligánnal: Bodrogi Zoltán Bobival.
Amikor a mi csoportunk is belépett a kis arénába, ahol Vörös Tomi pár tájékoztató mondatot tartott az úgynevezett alapszabályokról - gyorsan rohangáltam körbe mint egy kisgyerek a vidámparkban, próbáltam szemre felmérni minél hamarabb „a nehéz sokpróbás, a lehetetlen, a könnyű bemelegítő és a figyelős de még flashelhető” bouldereket. Nagyon sok esetben ez dönti el a a döntősök sorrendjét - iszonyatosan sok múlik a próbák számán. Nagyáthajlás, függőleges kis fogásos, lyukas, elemes boulderek. Változatosság sok maxerőt igényelve a jelszó.
Persze megy ilyenkor a leskelődés is. Kinek van jó bétája erre, kinek van jó bétája arra. Mi az ami jó lehet nekem, a spanoknak átpasszolom az én koreográfiám. Vinni kell egy kis testvériességet, ebbe az amúgy "véresen komoly" versenysorozatba.
A két óra gyorsan lepereg, részemről nagy elégedettséggel hagyom el a színpadot. A tavalyi rontott szezonkezdés előtt végre egy verseny, ahol nem szúrom el a selejtezőt - ha nem is kiemelkedően, de tudtam hozni azt a formát, amit az edzések alapján elvártam magamtól. 22 boulderből 19 megmászás, ebből 16 első próbára, a maradék három pedig második kísérletre. A selejtező eredménye alapján ez a harmadik helyen jelenti a döntőt, ami igazán nagy öröm számomra. A kemény munka tehát kifizetődik.
Előre is sejteni lehetett, hogy nagyon izgalmas döntőnek nézünk majd elébe. A verseny reggelén ment a találgatás, vajon kik fognak majd beférni, ugyanis szerintem vagy 15 ember joggal pályázhatott volna a legjobb 8 közé jutásra. A verseny alatt masszázst biztosítottak a szervezők, akik egész nap dolgozták le a fáradt mászótesteket.
A döntő izgalmai a csajokkal kezdődtek. Ez azt jelenti, hogy a hölgyek ugyanazokat az utakat másszák mint a férfiak, csak plusz könnyítő fogásokat helyeznek fel az útépítők. A döntősök a verseny előtt izolációba vonulnak, nem nézhetik egymás mászását. A döntő 4 boulderből áll, mindegyikre 5 perc áll a rendelkezésre. Utána 5 perc szünet majd újra mászás. Mivel én a csajok mászásánál éppen az izolációban gubbasztottam sokat nem tudok róla mesélni, néha ováció és nagyon ritkán tapsolás (Top megmászás) már sugallta, hogy nem lettek könnyűek a boulderek, hát még ha leszedik majd a fogások felét. A lány boulderdöntőt végül Király Norci nyerte, őt követte Kucsera Lenke és Klincsek Krisztina. Úristen de kemények ezek a csajok! – (no meg persze a többiek is)
A férfi döntő utak egytől egyig nagyon jól néztek ki, nem sok Top-ot könyvelhettek el a srácok sem. Az első döntő boulder volt mondható a legkönnyebbnek, ezen három megmászás is született a 8 döntőstől. Ezután jött egy nagyon technikás elemes reibungos út, majd egy alulhúzókon kislépésekkel traverzáló és a legvégére a legkeményebb: egy nagyon kisperemes "Zupi féle" őrület.
Ez a szókombináció már önmagában is veszélyes és sokszor jelenti azt hogy ezt nem fogja senki sem megmászni. Ha jól tudom ezen az utolsó peremes boulderen csupán ketten tudtak zónát mászni, mi többiek a második-harmadik mozdulatban elvéreztünk. A Versenyt, a döntőt 2 Top és 4 zónával Strommer Soma nyerte. Kiegyensúlyozott teljesítményét elnézve igazán meg is érdemelte, nagyon össze kell szednie magát annak aki Somától el akarja venni az idei Bajnoki címet. Már a tavalyi szezonban is elég stabil volt a rendszeres dobogó, az első kupafordulóból pedig arra kívánok következtetni ez ezután sem lesz másképp. Második helyen Balogh Zsolti (Drusza) lett, harmadik pedig Komjáti Zoli. A negyedik helyezett Kucsera Bálint volt az utolsó aki Top-ot tudott mászni a döntőben, a maradék négy versenyző a zónák bezsebeléséig jutott , én most a hetedik lettem. „A hetedik tenmagad légy!” Az Ujjerő Kupa eredmény hirdetése után, angolul is kihírdették a Pannon Kupa dobogósait, akik megkapták a pénzjutalmat is elismerésként. Bízunk benne, hogy a Román srácok lelkesedése nem fog idővel sem megkopni és az is szuper lenne, ha évről évre rendszeressé tudnának válni az itthoni Pannon kupa fordulók.
Összefoglalva egy nagyon izgalmas és rangos versenyre sikeredett az első Kupaforduló, tökéletes időzítések, semmi csúszás, megfelelő izolációs melegítési lehetőségek, tökéletes-szép-ötletes selejtező és döntő boulderek. Egy kritika akkor jó, ha megfogalmaz negatív - fejlesztendő dolgokat is, de én bármennyire próbálok visszaemlékezni - nem tudnék most negatívat megfogalmazni a verseny kapcsán. Lehet hogy csak elfogult vagyok, de valahogy számomra így néz ki egy jó verseny.
Végül a legfontosabb: Tabi is megnyugodhat. Egy külföldi sem indult a döntősök között (najó a Szabadkai Bognár Nóra kivétel lehet) - így talán nem fog belezavarni a Magyar Kupa pontszámításába, hogy nemzetközi versennyé tették az idei Ujjerő boulderversenyt.
És ha Tabi boldog, akkor mindenki boldog. Ámen.