Kirovi kaland: Seregi Ernő beszámolója az UIAA Jégmászó Világkupáról

A 17 éves miskolci Seregi Ernő az elmúlt hétvégén részt vett élete első UIAA Jégmászó Világkupáján. Az oroszországi Kirovban rendezett verseny a 2020-21-es sorozat utolsó állomása volt, ahol Ernő a 15. helyet szerezte meg. Ő az első magyar induló felnőtt jégmászó világkupa-versenyen. Ernő részletesen beszámolt az élményeiről, melyet az alábbiakban olvashattok.

Bár az indulás előtt minden támogatóm hangsúlyozta, hogy nem a teljesítmény a fontos, nagy elvárásokkal érkeztem Kirovba. A hangulatunk kiváló volt, egy kalandos utazás után elcsigázva ültünk meg a szállásunk bárjában, ahol értesítettük az egyetlen ismerőst, Fülep Tamást, a Magyarországon született, de külföldön nevelkedett sporttársunkat - aki 49 éves korával a legidősebb versenyzőként képes hozni a világ kupához elvárt szintet - és egy vacsora keretin belül megtudtunk néhány alapvető információt.

UIAA Ice Climbing wolrd Cup Kirov megnyitó (Fotó: Sántha Gergő)

Másnap reggel már 9 órakor a verseny helyszínén voltuk, ahol kicsit szomorúan tapasztaltuk, hogy a versenyfal addigi útjait már leszedték, és elkezdték felújítani, hogy minél jobb formában legyen majd. Ezért a mögötte lévő falra szorultunk, ami bár kisebb, de kb. azonos nehézségű volt. A rajta található egyetlen út elsőre, aztán sokadszorra is túl nehéznek bizonyult. Később kiderült, hogy az út nehézségi fokozata D14. A dry tooling utak skálája "D" betűvel van ellátva, utána a számok pedig 1-16-ig mennek. Ebből kiindulva ez a fokozat bőven az elit kategóriába tartozik, kevés olyan ember van ma a világon, aki az ilyen, vagy ennél nehezebb utak sziklán való teljesítéséhez szükséges erővel és technikával rendelkezik. Ebből adódóan az utunk végéig sem sikerült PP átmászni az utat, viszont sokat fejlődtem a  próbák közben.

Seregi Ernő az UIAA Ice Climbing World Cup kirovi állomásán gyakorol (Fotó: Sántha Gergő)

A verseny kezdetéig 3 napunk volt, ebből 2 nap 2x edzettem, 1 nap pedig 1x, ami után hosszú regenerálódási időt hagytam a selejtezők előtt. Már a második estére minden arcom eltűnt, főleg miután két hazai pályán induló orosz hölgy bemelegítésként leflashelte a már említett utat. Látszott, hogy a tudásom a mezőnyhöz képest csekély. Itt hozzá kell tennem, hogy minden ország, minden verseny más fogásszettel dolgozik, az oroszok a haza gyártmányú Intellect és Krukonogi fogásokat használják az átlagos, kifúrt műfogásokon kívül. Ezek vagy teljesen, vagy részben fém fogások, peremek, vagy vésett élek, nagyon könnyen csúsznak. Ezért nem is mertem elsőre terhelni őket, de ahogy teltek a napok, egyre nagyobb önbizalommal másztam rajtuk. Még a második éjjel megismerkedtünk az orosz Ice Rock felszerelés gyártó egyik főnökével, akitől kb 60%os áron vettem egy verseny csákányt. A cég egyébként a sokat látott mászók számára nem lehet ismeretlen, jó pár ISPO-díjat is bezsebeltek az utóbbi években. Erről Sántha Gergő jóval többet tudna mesélni. Nem sokkal utánunk érkezett egy szerb mászó is, Milan Makojevic. Tamás már ismerte, találkoztak Európa-kupákon, de neki is ez volt az első világkupája. Mindkettőjüknek több tapasztalatuk volt, és nagyon hálás vagyok, hogy átadtak nekem minden tudást. Hárman nagyon jó csapatot alkottunk, akik (már) nem az eredményre, hanem az élményre koncentráltak.

UIAA Ice Climbing wolrd Cup Kirov megnyitó (Fotó: Sántha Gergő)

De azért csak eljött a verseny első napja. A pénteki programok későn kezdődtek, így tudtunk egy nagyobbat pihenni, nyugodtan is keltünk. Délután 2 órától volt technikai eligazítás: ismertették a szabályokat, volt szó vírusvédelemről, a verseny menetrendjéről. A verseny egyébként szinte percre pontosan ment, nem volt késés, minden egyszerű, de hiánytalan volt. Valahol innentől kezdett kialakulni bennem a lámpaláz. Kicsit el is voltunk maradva a feladatokkal, be sem voltunk pakolva, kevés is volt az idő. Ezekre legközelebb figyelni kell, de pont ilyen élményekért jöttünk. A kvalifikációban előzetesen megkaptuk a videókat arról, hogyan érdemes mászni az utakat, illetve a fal alatt az utak benézésekor kirakták a falon lévő fogások párjait, ezeket meg lehetett nézni, fogni. Ilyenkor még nincs izoláció, de mivel elég későn, 16:30-tól kezdődött a mászás, nem volt érdemes a mínusz 15 fokban fagyoskodni, helyette inkább bemenni a fűtött sátorba és bemelegíteni. A verseny hasonlóan zajlik, mint bármelyik IFSC lead event, 2 kvalifikációs, 1 középdöntő és 1 döntő mászható nemenként. A kvalifikáció és a középdöntő szinkronban történik, a döntőben váltva másznak a nők és a férfiak. A selejtező közepesen sikerült, olyan helyeken estem le, ahol sok másik versenyző is. Már tudom, hogy mindig figyelni kell arra a csákányra is, amit már nem terhelek, mert könnyen kipattanhat, azt pedig nehéz korrigálni. A vacsoránál már kiderült, hogy középdöntőbe jutottam, így időhúzás helyett gyorsan pihenni mentünk. A héten először elvégeztem az általában mindennapos meditációmat, ez sokat segített a fókuszálásban a következő napon. Ezen kívül, a regenerálódáshoz vittem magammal egy szivacshengert, amit minden este, nyújtás előtt használtam. Fájós vállal érkeztem Kirovba, de szerencsére minden rendbe jött, mire a tényleges verseny elkezdődött.

UIAA Ice Climbing wolrd Cup Kirov - a falat egy síugró sánc alján alakították ki (Fotó: Sántha Gergő)

Másnap reggel a szokásos rohanás után hamar az izolációban találtam magam. Bemelegítés után az időt olvasással töltöttem el, telefont ugyanis nem lehet használni. Másodikként másztam, ezért az út benézése után azonnal öltözni kellett. Amikor kimentem, sokkal nyugodtabbnak éreztem magam, precízebben másztam. Sajnos elég hamar sikerült elkövetnem az azelőtti nap hibáját, és bár még bírtam volna, egy technikai hiba miatt lepattantam. Ettől függetlenül nagyon élveztem a mászást, a híres Tomilov-testvérek szuper utakat építettek. A maradék idő városnézéssel ment el. Kirov egy kifejezetten érdekes város, minket főleg a régi Miskolcra emlékeztetett. A munkahelyek nagy részét háztartási gépek gyárai adják, de a Pirelli is itt készítteti a termékei egy részét. Mint megtudtam, próbálnak nyitni a turisták felé, de nem járnak sok sikerrel, viszont cserébe a hely egyre több látványossággal bővül. A sétáló utca, a szovjet történelmi múzeum, az óváros, a folyóparti sétálóövezet, gyönyörű templomok, kiváló éttermek - mind olyan helyek, amelyeket érdemes egyszer megnézni. Hihetetlen, milyen infrastruktúrát alakítottak ki a "semmi" közepén ennek az 500 000 embernek. Összességében egy szuper élményben volt részünk. Abban egyetértettünk, hogy soha nem találkoztunk még ennyi kedves emberrel egy helyen, mindenki közvetlen és segítőkész volt. A túra során barátokra találtunk, kapcsolatokat építettünk, illetve tapasztalatot gyűjtöttünk. Eközben persze jól éreztük magunkat. A kaland legközelebb novemberben folytatódik, meghívást kaptunk a nemzetközi edzőtáborba, amit semmiképpen nem szándékozunk kihagyni. Mindez nem jöhetett volna létre a támogatóink nélkül: MHSSZ, HSZJSE, 575.hu