Farkas Ádám beszámolója a szlovéniai Erasmus+ találkozóról
Új résztvevőként nagy izgalommal töltött el, hogy részese lehetek egy nemzetközi programnak, amely nem csak a országok mászó-sejtjei közötti kapcsolatépítést, hanem egy még fontosabb, nemzetközi összefogást vetített elő a sporttal kapcsolatos oktatásban, biztonságtechnikában és hosszútávú célok megfogalmazásában Közép-Európában. Olyan nemzetek ifjúságával, akiknek mind-mind saját játszótereik, azaz komoly alpin-mászásra és sportmászásra alkalmas hegyei vannak, kiváltképp megtisztelő és tanulásgos a közös munka. Számomra ez a pár nap alapjaiban megerősítette hozzáállásom és motivációm a magyari hegyi sportok iránt. Mivel viszonylag későn kapcsolódtam be, nekem már csak a kapcsolatteremtés maradt, aktívan már nem tudtam részt venni a csoportok délutáni munkájában. Azonban mivel társaim részt vettek bennük, így mindig kaptam egy kis beszámolót, ki mivel foglalkozik.
Március 5.
Számomra már az első nap is izgalmas volt, hiszem lehetőségem nyílt olyan emberek megismerésére, akiket eddig csak facebookon, illetve egy-két mászótalálkozón láttam. Már az oda úton lehetséges nyílt az útitársaim filozófiájának és magyar mászósportért való elkötelezettségének megismerésére. Természetesen pálinkával lágyítottuk a feszültséget és éppen, hogy fárasztó üldögélés után megérkeztünk Planicába. Sajnos az első dolog, amit észrevettük, hogy az idő felettébb meleg, szinte már tavaszias. Ez sajnos később a vacsora után be is igazolódott, hogy a kondíciók az elmúlt egy hétben jelentősen romlottak. Ez a kedvünket szegte kissé, ám amikor a hozzánk kijelölt helyi alpinista vázolta a lehetőségeket, már motiváltan feküdtünk le a holnapi jégmászáshoz! Érdemes megemlítenek ezen a napon a kibontakozó beszélgetések mellett a vacsora különleges zöld színű ízesített italát. Szerintem kiwis ízesítésű volt, ám ehhez foghatót még nem látott a csapat. Bizonyára ez is a sporthotel fejlesztése…
Március 6.
Nos egy kellemes jégmászással kezdtük, a csapatot megismerve sokaknak ez egy új, eddig ismeretlen örömforrása a mászásnak. A beszállás egy kellemes óra volt lécen, a többiek kb. fél óra múlva követtek minket gyalogosan. Tökéletes jeget találtunk az ismerkedéshez. Ám mivel csak 2 kötél volt berakva, a többiek nekiálltak hó profilozni. Ebből később délután egy ugratót próbáltam faragni, az erről készült video pedig már legenda. Miközben Máté egy mellékhelységet ásott a hölgyek számára, egy „érintetlen” szép sílécet találtunk, felfókázva. Ez azért emlékeztetett minket, hogy minden móka alapja a körültekintő tervezés télen. Valósíznűleg egy lavina vihette el a lécet, remélhetőleg a tulaj azért megúszta a dolgot. Pár héttel később kiderült, hogy feltevésünk igaz volt, és visszakerült a léc a tulajához. Este a szokásos vacsora (sárga lötty, „narancs” fantázia-ízzel) után bevezették, hogyan áll a projekt, majd egy Szlovén előadótól hallgathattunk egy előadást. A kis csapatunk ezután már jól összeszokott és szívesen invitálta Szlovén tanácsadóink egy jó beszélgetésre. A visszajáró Erasplusszosok pedig régen látott olasz, horvát, cseh és szlovák ismerőseikkel beszélgettek.
Március 7.
A mai napon számomra a síelés volt a főszerepben. Régi vágyam volt kipróbálni a síelést, az előző nap pedig igazán meghozta a kedvem hozzá. Csapatunk a kezdeti csoportkép után szétvált, van, aki ma is a jegeket választotta. A meleg kondíciók ellenére sikerült megint meglepően jó napot összehoznunk. Síelésben is sikerült inspirációt szereznem és jó társaságban eltöltene egy napot. Igazán érdekes egy „lavina-kutatóval” síelni. Más szemmel látja a világot, mint én. Bámulatos milyen sokfélék vagyunk hegyisport imádók és mily keveset tudunk még egymásról! Este pedig vacsoránál a piros lötty („eper”) után egy roppant érdekes előadást hallhattunk. Ma esti szlovén előadó magashegyi körülmények között történő edzés elméletet mutatta be. Az előadás alapján a jelenlegi legjobb megoldás a magasban alvás (alacsony oxigén szint) és újra tengerszint körül edzés. Ezt a szálloda egy speciális szintjén képesek előállítani minden este.
Március 8.
A mai terve a meleg miatt egy drytooling barlang meglátogatása volt, azonban a második akasztásnál szóltak, hogy sajnos filmet forgatnak, így mégsem lehet használni, ám cserébe ingyen használhattuk a kiépített műjeget, amely egyébként napijegyes lenne. Szigorúan csak felsőzni lehet, amit a jég olvadó állapota miatt, annyira nem is bántunk. Szépen megsütötte a nap a jeget, érdekesmászás volt. Megint egy érdekes nézőpont, hogy lehet ezt így is. A jégpark a belépőkből és a szobrászati kiállításból tartotta el magát. A meleg idő ellenére ismét remekül töltöttük el a napot! Nap végén a vacsora piros löttyének elemzése után pedig ismét egy előadást hallgattunk végig, Davo Karnicar mesélt sí élményeiről extrém magas körülmények között. Később bemutatta speciális összehajtható sílécét is. Ezekután csapatunk szaunázás után tervezte meg másnapját. Érdekes volt körbe nézni egy sporthotelben, más országok olimpiai sportolói érkeztek, kihasználva ennek a különleges adottságú szállónak a szolgáltatásait. Az előző napi előadáson hangzott tény így kerül felhasználásra a sporttechnikában. Kedves sporttársak lendületes elhajlással fejezték be az estét építve a cseh-magyar kapcsolatokat.
Március 9.
Az előző napi elhajlás után ismét két részre szakadtunk, van, aki síelni ment, mi pedig egy másik drytooling barlangot kerestünk. Egy kanyargós utazás során nagy nehezen megtaláltuk a kijelölt helyet, nittek és köztesek berakva, csak ránk várt a móka. Érdekes volt, ahogy a mészkő nem volt igazán mászható, dry-toolingra még használták. Kicsit úgy éreztem, hogy ebben az országban minden a mászásról szól a magas hegyi kultúra miatt. Mégis egy tiszta és kulturált környezet fogadott minket, amire mi is ügyeltünk. Este pedig a jól megszokott előadások után folytatódott a csoportok munkája.
Március 10.
Az igencsak kellemes utolsó napunkon az idő teljesen kezdett tavaszias lenni, csapat egyik fele síelt, míg a másik a korai tervek ellenére inkább a beltéri, Ljubljanai mászást választotta. Kiváló sportmászó terem, bent kávézó, kézműves sörök, kulturált környezet, ahol az ember szívesen eltölti az idejét. Napi programunk végeztél visszamentünk a szállásra és a búcsúbuli során mindenki a maga nyelvén énekelve ünnepelte a workshopok eredményeit. Ezenkívül pedig a bejelentésre került a következő helyszín, olasz rendezésben az Aosta völgyben szeptemberben. Összességében Számomra a sok mászás mellett az igazi hozadéka az Erasmus+ programnak az a sok új ismeretség, amelyet ott kötöttem mászókkal. Így tudok tájékozódni a környező országok aktuális kondícióiról, mászótársadalmi kérdéseiről. Számomra inspiráló, ahogy más országok fiataljai vélekednek ezekről a kérdésekről és úgy érzem, hogy a program összes résztvevője számára tanulságos és tud haza vinni valamit ebből. Fontosnak érzem, hogy a kint látottak és tapasztaltakat minél hamarabb be tudjuk építeni a magyar mászóéletbe, így építve a hegyisport kultúrát.
Új résztvevőként nagy izgalommal töltött el, hogy részese lehetek egy nemzetközi programnak, amely nem csak a országok mászó-sejtjei közötti kapcsolatépítést, hanem egy még fontosabb, nemzetközi összefogást vetített elő a sporttal kapcsolatos oktatásban, biztonságtechnikában és hosszútávú célok megfogalmazásában Közép-Európában. Olyan nemzetek ifjúságával, akiknek mind-mind saját játszótereik, azaz komoly alpin-mászásra és sportmászásra alkalmas hegyei vannak, kiváltképp megtisztelő és tanulásgos a közös munka. Számomra ez a pár nap alapjaiban megerősítette hozzáállásom és motivációm a magyari hegyi sportok iránt. Mivel viszonylag későn kapcsolódtam be, nekem már csak a kapcsolatteremtés maradt, aktívan már nem tudtam részt venni a csoportok délutáni munkájában. Azonban mivel társaim részt vettek bennük, így mindig kaptam egy kis beszámolót, ki mivel foglalkozik.
Március 5.
Számomra már az első nap is izgalmas volt, hiszem lehetőségem nyílt olyan emberek megismerésére, akiket eddig csak facebookon, illetve egy-két mászótalálkozón láttam. Már az oda úton lehetséges nyílt az útitársaim filozófiájának és magyar mászósportért való elkötelezettségének megismerésére. Természetesen pálinkával lágyítottuk a feszültséget és éppen, hogy fárasztó üldögélés után megérkeztünk Planicába. Sajnos az első dolog, amit észrevettük, hogy az idő felettébb meleg, szinte már tavaszias. Ez sajnos később a vacsora után be is igazolódott, hogy a kondíciók az elmúlt egy hétben jelentősen romlottak. Ez a kedvünket szegte kissé, ám amikor a hozzánk kijelölt helyi alpinista vázolta a lehetőségeket, már motiváltan feküdtünk le a holnapi jégmászáshoz! Érdemes megemlítenek ezen a napon a kibontakozó beszélgetések mellett a vacsora különleges zöld színű ízesített italát. Szerintem kiwis ízesítésű volt, ám ehhez foghatót még nem látott a csapat. Bizonyára ez is a sporthotel fejlesztése…
Március 6.
Nos egy kellemes jégmászással kezdtük, a csapatot megismerve sokaknak ez egy új, eddig ismeretlen örömforrása a mászásnak. A beszállás egy kellemes óra volt lécen, a többiek kb. fél óra múlva követtek minket gyalogosan. Tökéletes jeget találtunk az ismerkedéshez. Ám mivel csak 2 kötél volt berakva, a többiek nekiálltak hó profilozni. Ebből később délután egy ugratót próbáltam faragni, az erről készült video pedig már legenda. Miközben Máté egy mellékhelységet ásott a hölgyek számára, egy „érintetlen” szép sílécet találtunk, felfókázva. Ez azért emlékeztetett minket, hogy minden móka alapja a körültekintő tervezés télen. Valósíznűleg egy lavina vihette el a lécet, remélhetőleg a tulaj azért megúszta a dolgot. Pár héttel később kiderült, hogy feltevésünk igaz volt, és visszakerült a léc a tulajához. Este a szokásos vacsora (sárga lötty, „narancs” fantázia-ízzel) után bevezették, hogyan áll a projekt, majd egy Szlovén előadótól hallgathattunk egy előadást. A kis csapatunk ezután már jól összeszokott és szívesen invitálta Szlovén tanácsadóink egy jó beszélgetésre. A visszajáró Erasplusszosok pedig régen látott olasz, horvát, cseh és szlovák ismerőseikkel beszélgettek.
Március 7.
A mai napon számomra a síelés volt a főszerepben. Régi vágyam volt kipróbálni a síelést, az előző nap pedig igazán meghozta a kedvem hozzá. Csapatunk a kezdeti csoportkép után szétvált, van, aki ma is a jegeket választotta. A meleg kondíciók ellenére sikerült megint meglepően jó napot összehoznunk. Síelésben is sikerült inspirációt szereznem és jó társaságban eltöltene egy napot. Igazán érdekes egy „lavina-kutatóval” síelni. Más szemmel látja a világot, mint én. Bámulatos milyen sokfélék vagyunk hegyisport imádók és mily keveset tudunk még egymásról! Este pedig vacsoránál a piros lötty („eper”) után egy roppant érdekes előadást hallhattunk. Ma esti szlovén előadó magashegyi körülmények között történő edzés elméletet mutatta be. Az előadás alapján a jelenlegi legjobb megoldás a magasban alvás (alacsony oxigén szint) és újra tengerszint körül edzés. Ezt a szálloda egy speciális szintjén képesek előállítani minden este.
Március 8.
A mai terve a meleg miatt egy drytooling barlang meglátogatása volt, azonban a második akasztásnál szóltak, hogy sajnos filmet forgatnak, így mégsem lehet használni, ám cserébe ingyen használhattuk a kiépített műjeget, amely egyébként napijegyes lenne. Szigorúan csak felsőzni lehet, amit a jég olvadó állapota miatt, annyira nem is bántunk. Szépen megsütötte a nap a jeget, érdekesmászás volt. Megint egy érdekes nézőpont, hogy lehet ezt így is. A jégpark a belépőkből és a szobrászati kiállításból tartotta el magát. A meleg idő ellenére ismét remekül töltöttük el a napot! Nap végén a vacsora piros löttyének elemzése után pedig ismét egy előadást hallgattunk végig, Davo Karnicar mesélt sí élményeiről extrém magas körülmények között. Később bemutatta speciális összehajtható sílécét is. Ezekután csapatunk szaunázás után tervezte meg másnapját. Érdekes volt körbe nézni egy sporthotelben, más országok olimpiai sportolói érkeztek, kihasználva ennek a különleges adottságú szállónak a szolgáltatásait. Az előző napi előadáson hangzott tény így kerül felhasználásra a sporttechnikában. Kedves sporttársak lendületes elhajlással fejezték be az estét építve a cseh-magyar kapcsolatokat.
Március 9.
Az előző napi elhajlás után ismét két részre szakadtunk, van, aki síelni ment, mi pedig egy másik drytooling barlangot kerestünk. Egy kanyargós utazás során nagy nehezen megtaláltuk a kijelölt helyet, nittek és köztesek berakva, csak ránk várt a móka. Érdekes volt, ahogy a mészkő nem volt igazán mászható, dry-toolingra még használták. Kicsit úgy éreztem, hogy ebben az országban minden a mászásról szól a magas hegyi kultúra miatt. Mégis egy tiszta és kulturált környezet fogadott minket, amire mi is ügyeltünk. Este pedig a jól megszokott előadások után folytatódott a csoportok munkája.
Március 10.
Az igencsak kellemes utolsó napunkon az idő teljesen kezdett tavaszias lenni, csapat egyik fele síelt, míg a másik a korai tervek ellenére inkább a beltéri, Ljubljanai mászást választotta. Kiváló sportmászó terem, bent kávézó, kézműves sörök, kulturált környezet, ahol az ember szívesen eltölti az idejét. Napi programunk végeztél visszamentünk a szállásra és a búcsúbuli során mindenki a maga nyelvén énekelve ünnepelte a workshopok eredményeit. Ezenkívül pedig a bejelentésre került a következő helyszín, olasz rendezésben az Aosta völgyben szeptemberben. Összességében Számomra a sok mászás mellett az igazi hozadéka az Erasmus+ programnak az a sok új ismeretség, amelyet ott kötöttem mászókkal. Így tudok tájékozódni a környező országok aktuális kondícióiról, mászótársadalmi kérdéseiről. Számomra inspiráló, ahogy más országok fiataljai vélekednek ezekről a kérdésekről és úgy érzem, hogy a program összes résztvevője számára tanulságos és tud haza vinni valamit ebből. Fontosnak érzem, hogy a kint látottak és tapasztaltakat minél hamarabb be tudjuk építeni a magyar mászóéletbe, így építve a hegyisport kultúrát.