A sziklamászásról
A sziklamászás tevékenysége gyakorlatilag egyidős az emberiséggel, a legkorábbi sziklamászást ábrázoló festmények, amelyek Kínában kerültek elő, i. e. 400-ra datálhatóak.
Megfelelő hozzáértéssel és képzettséggel a sziklamászás, a tárgyául szolgáló anyag szilárdságának köszönhetően biztonságos tevékenység, amely jól biztosítható kötél, vagy szivacsok segítségével.
A sziklamászás egy szórakoztató, de ugyanakkor a mozgás kreativitásunkat, fantáziánkat, összpontosítási képességeinket, önismeretünket is próbára tevő tevékenyég, amely a magasszintű kéz-láb-szem koordináció mellett jelentősen fejleszti a kéz, az ujjak, továbbá felsőtest és a törzsizomzat erejét, kitartását is. A szabadban végzett mászósport segít elmélyíteni a természettel való kapcsolatot, annak felelősségét, miközben kiváló rekreációs lehetőséget, vagy határaink megismerésének feszegetését kínálja.
A sziklamászás sokféleképp kategorizálható a biztosítás módja (kötél, szivacs, víz), vagy a biztosítás eszközei (nittelt, trad), vagy a teljesítményünk határainak biztonságos megközelíthetőségének lehetősége (sport, nem sport) szerint.
Napjainkban a sziklamászás legdinamikusabban fejlődő vonala a sportmászás, biztonságos mivolta és könnyebb elérhetősége révén. A sportmászás olyan teljesítmény-orientált (szikla/műfal) mászóstílus, amelyben szabadban, vagy teremben, bouldereket és/vagy elsősorban rövidebb, általában egy, vagy néhány kötélhosszas (10-300 m), általában fix, vagy nagyon megbízható biztosítópontokkal rendelkező (nittelt/trad), alacsony (esés, objektív veszélyek: kőhullás, törős kőzet) kockázatú utakat másznak. Ebben a stílusban, szinte kizárólag műfalon rendezik a versenyeket is.
A mászásra meghatározó hatással volt a múlt században megjelent (a tevékenységre felkészülést időjárástól és napszaktól függetlenítő) mászótermek megjelenése. A termek, műfalak, műfogások megjelenése tette lehetővé a legképzettebb sziklamászók teljesítményének objektív összehasonlítását is versenykörülmények között. Ma már szinte önálló rekreációs sporttá nőtte ki magát a beltéri, termekben történő mászás.