Szeptember 9-12. között a szlovéniai Koperben rendezték meg a FISU University Championship-et, avagy az „Egyetemi Világbajnokságot”, ahol Bognár Nóri, Tusnády Nimród és Radics Attila képviselték hazánkat. Nóri mindhárom diszciplínában indult, Nimród boulder és leadben, Ati pedig boulderben állt a startvonalhoz. Rövid kérdezz-felelek keretében meséltek a tapasztalataikról.
FISU University Championship
Mi is ez az egész egyetemi verseny? Avass be minket egy kicsit!
Nóri: Az egyetemi világbajnokság egy nemzetközi esemény, amelyen egyetemisták és főiskolások mérik össze a tudásukat a világ minden pontjáról, aktív hallgatói jogviszony szükséges ehhez. Ezek a versenyek általában 2 évente kerülnek megrendezésre különböző helyszíneken, és céljuk, hogy a fiatal mászóknak lehetőséget biztosítsanak a nemzetközi szintű megmérettetésre.
Hogy érezted magad, mennyire volt színvonalas a verseny szervezettsége?
Nóri: A verseny hangulata fantasztikus volt, nagyon élveztem minden pillanatát. A szervezés egész jó volt, a setting is el lett találva, a szervezők figyeltek a versenyzők igényeire, biztosítva volt a szállás, az étkezés, transzport. Kicsit érződött, hogy a technikai részét a FISU csinálta és nem az IFSC, főleg a kritikus pillanatokban, amikor a heves esőzés miatt kellett gyors döntéseket hozni.
Ati: Szerintem egy jó hangulatú verseny volt, amelyen sok nemzetközi - többek között világszínvonalú - versenyzővel is lehetett találkozni és ismerkedni. A szervezés néhol kicsit ad-hoc volt, mivel az esős időre az egyes versenyrészek csúszása vagy eltörlése mellett nem volt más megoldási eszközük.
Nimród: amennyire lehetett, próbáltam élvezni, de nehéz volt, mert az utolsó versenyem volt idén és már nagyon másban voltam. A forma sem volt a legjobb, meg a mentális rész miatt is, nem a legfényesebben sikerült. (L23, B48)
Mennyire vagy elégedett az eredményeddel?
Nóri: Vegyesek az érzéseim az eredménnyel kapcsolatban. (B40, L40, S29) Nem teljesen helyes a kifejezés, hogy az eredmények magukért beszélnek, mivel a számok nem festenek a legfényesebben, viszont nem éreztem magam nagyon elmaradva a mezőnytől. Főleg, hogy elég limitáltak voltak a felkészülési lehetőségeim szakdoga mellett és egy ideje csak sziklán mozgok. Gyorsaságiban egy egyéni rekordot sikerült másznom, boulderben egy úton közel voltam a megmászáshoz, amivel esélyes lettem volna a középdöntőre. Leadben (ami a fő számom) sajnos kicsit szerencsétlenül jöttek ki a dolgok, az első úton beakadt a kezem nyúlás közben a headwall előtt, pedig még nem voltam eldurranva. A másik úton, ahol javítanom kellett volna, ott egy akasztásnál hibáztam, ami miatt elég korán kiestem. Ez egy elég nagy pofon volt a végére. Az érem másik oldala, hogy nagyon jó mentálban vittem végig a versenyt és rengeteget tudtam tanulni ez alatt az egy hét alatt. Úgy érzem, ez a verseny egy elég meghatározó része volt a karrieremnek.
Ati: A versenyen való eredményemmel viszonylag elégedett vagyok (B23), tekintve azt, hogy nagyjából 5 órát kellett várakoznom az izolációban a mászásom előtt, amely elég megterhelő tud lenni, ha még rendes légmozgás sincs a teremben. Ettől függetlenül sok fejlődési lehetőséget érzek magamban és a versenyzői karrieremben is. Ennek ellenére a legutolsó genovai Európa-kupát visszamondtam, és idén ősszel a sziklázásra helyezem a hangsúlyt, hogy jövőre még nagyobb motivációval térhessek vissza a versenyzésbe.
Nimród: Nem vagyok, de a jelenlegi helyzetben, talán nem is lehetett volna túl magas az elvárás, egy eléggé hosszú szezon után vagyok és eléggé érett már a pihenő.
A verseny időpontja közel volt a koperi világkupához is, találkoztatok sztár mászókkal?
Nimród: A japánok közül voltak nagyobb nevek is, a többiekkel javarészt külföldi edzések/versenyek folyamán már beszélgettem, most volt alkalmam kicsit jobban megismerni a japánokat is. (Volt több VK nehézségi dobogós is…)
Nóri: A versenyünk előtt lehetőségünk volt megnézni a koperi világkupát és találkozni a sztár mászókkal. Nem is olyan kevés világkupa közép/döntős pedig maradt az egyetemi vb-n is, ami tovább emelte a verseny színvonalát. Inspiráló volt látni, hogyan másznak, és sokat lehetett tanulni tőlük. Főleg, mivel nagyon közvetlenek voltak, és tudtunk közösen edzeni, ahol úgy éreztem, tudtam tartani a lépést velük.
Gratulálunk a magyar csapatnak!