Sajnálattal tolmácsoljuk Beliczky Péter döntését, mely szerint a jelenlegi helyzetben nem tudja tovább vállalni a sportmászó válogatott vezetésével járó komplex feladatkört.
“Ami most a magyar mászásban hangulatilag zajlik, abban nem érzem jól magam, bizonyos dolgok számomra vállalhatatlanok. A családi életem, az egészségem, a civil munkám látja kárát. Akiknek a munkájára támaszkodnom kellett volna, teljesen más struktúrában látják a megoldást, pedig azokat az elképzeléseket a szövetségi keretek között is meg lehetne valósítani.
Sokan a probléma alapjait nem értik meg: az elvárásoknak megfelelő munkát csak nagyságrendekkel magasabb forrástámogatással lehet megvalósítani, a jelenleg rendelkezésre álló forrással senki, semmilyen más szervezeti formában nem tud csodát művelni. Örömteli, hogy nőtt az állami támogatás, de egy úszós példával élve, a helyzet annyit javult, hogy míg a korábbi években a büdzsé a rajtkőről való elugrás utáni azonnali fulladáshoz volt elég, most át tudjuk úszni az ötven méteres medencét. Az elvárások azonban a Balaton átúszásának megfelelő mértékűek.
Mindenkinek a munkájában lehet hibát találni. Az igazság azonban az, hogy a szövetség évek óta megtesz mindent a versenymászás fejlesztéséért, a rendelkezésre álló források növeléséért. Engem szakmai téren soha, semmiben nem korlátoztak, az elnök asszonnyal teljesen jól együtt tudtam működni. Vannak ötleteim és elképzelésem arra, hogyan mehetnénk tovább, de a jelenlegi helyzet nem biztosítja az elvárt eredményességet.”
Péternek rengeteget köszönhet a hazai versenymászás, a versenyzők, szüleik, a kollégák és a szövetség egyaránt.
Kandrács Ildikó elnök asszony sajnálatát fejezte ki és továbbra is támogatásáról biztosítja Beliczky Pétert:
“Péter emberileg és szakmailag aligha pótolható, ritka kincs. A kialakult helyzet hozzá is méltatlan, ezért megértem a döntését. Azon dolgozunk, hogy ez a helyzet pozitív irányba változzon, és amint a körülmények lehetővé teszik, tárt karokkal várjuk vissza.”
Fotó és borítókép: MOB/Szalmás Péter