A Magyar Nemzeti Hegymászó Válogatott tagja, Szász László, valamint a Magyar Hegymászó Oktatói Kollégium elnöke, Sántha Gergő fő terve a Vadorzó-kilátó (Kazalnica Mieguszowiecka, 2159m) 500 méteres északkeleti falának megmászása volt, amely a Lengyel-Tátra legnagyobb egybefüggő sziklafala. Olyan útvonalon szerettek volna felmászni, ahol nem szükséges mesterséges segédeszközök alkalmazása. Gergő bakancslistás javaslata alapján a "Schody do nieba" (Lépcsők a mennybe) megmászására esett a választás.
Ez egy VI+ -os trad út, magyarok által tudomásunk szerint nincs megmászása. A lengyelek nincsenek eleresztve kalauzok szempontjából, alig találni leírásokat róla, azt is lengyel nyelven.
Sántha Gergő és Szász László meglátogatta a magyarok által ritkán látogatott lengyel hegymászás bölcsőjének számító Halas-tó környékét (Magas Tátra).
Innen indultak a világhírű lengyel hegymászók és fejlesztik tudásukat a jelenlegi top lengyel mászók is, úgy nyáron, mint télen extrém körülmények között.
Végül egy fotóra rajzolt útvonallal felvértezve indultak neki a 15 kötélhosszas útnak
Helyismeret hiánya miatt (még nem jártak korábban itt), várható volt az útkeresés. A mászási időt is ennek alapján számították, minimum 10 órás mászást kalkuláltak. A beszállás a Tengerszem-tó felett kezdődött (1600m). A fal alsó részén a mászó hosszakat füves párkányok tagolják. A felsőbb részeken ahogy a nehézség is fokozódik, eltűnnek a füves párkányok, a szikla is kompaktabbá válik. A kulcshossz a 11. hossznál jön el, gyönyörű táblamászás formájában.
Tíz óra alatt 15 kötélhosszal jutottak fel az út végét képező Turniczka nad Schodamira, innen tovább lehet mászni a Kazalnica főcsúcsára, de ők az útleírásban szereplő jobb traverzzel próbálták elérni a Vadorzó-hágóba vezető zöld ösvényt, a közelgő sötétedés miatt. Egy óra fejlámpás bolyongás után ez sikerült is. A lejövet kényelmesen a zöld turistaúton lehetséges, ami összeköti a Vadorzó-hágót a Tengerszem-tóval.
„Gyönyörű, kitett mászásban volt részünk nagyon jó időben és tökéletes panorámában. Az útban nem csalódtunk, az út nagy részén jó minőségű gránittal találkoztunk. Az útban régi szegeket találtunk elvétve, a mászást saját felszereléssel biztosítottuk. Az útkeresés nem okozott gondot csak a kulcshossz után, ott valószínű sikerült eltérni az igazi variánstól, kissé nehezítettünk a feladaton. Itt a kőzet sem volt az igazi, törős volt sok helyen, egy horror standdal megspékelve. Összességében egy komoly utat ismerhettünk meg, de ezt is vártuk a Vadorzó-kilátótól."
Másnap, lengyel hegymászókkal beszélgetve megtudták, hogy kivételes szerencséjük volt, mivel a Kazalnica ÉK-i fala fekvése miatt gyakran vizes, nehezen szárad ki és ez egyes kötélhosszak átmászását lehetetlenné teszi.