Óriási közönségsiker volt az Olimpia Kvalifikációs Sorozat budapesti mászóversenye, ahol eldőlt, mely az a 12 női és férfi sportmászó, aki még utazhat Párizsba, hogy az olimpiai érmekért harcoljon. Izer Bálint elemzése a kombinációs boulder és nehézségi döntőkről.
Tusnády Nimród szereplése a kvalifikációban
A versenynek egyetlen magyar résztvevője volt, történetesen az egész rendezvény sportmászó nagykövete, Tusnády Nimród. Nimród kihozta magából a maximumot, a közönséget pedig nem nagyon kellett noszogatni a szurkolásért.
"Valósággal életre kelt a közönség, amikor Tusnády Nimród lépett a matracra a boulder selejtezőben. Nimród második próbára átjutott a trükkös slab falon és elérte a második zónát, a második boulderen pedig beadta azt a koordinációs oldalra ugrást, amit Gisholfi, McColl és Stranik sem tudott megcsinálni, pedig ők azért erős versenyzők! A harmadik boulderen gyakorlatilag mindenki csak kézzel függeszkedve próbált átjutni, ahol Nimród elképesztő technikai repertoárról tanúbizonyságot téve felsarkazott a füle mellé a beszállófogásra és eljutott a második zónáig. A negyedik boulderen nem az egyetlen volt, akin kifogott a Kerényi Barna által épített plafon csipi-erőmérő, a teljes mezőnyből összesen öten jutottak el a második zónáig. Nimród a boulder forduló után a 32. helyről várta a selejtező második napját, a nehézségi mászást.
Tusndáy Nimród (Fotó: MOB/Szalmás Péter
Több mint ötórányi várakozás után, az izolációt utolsó versenyzőként elhagyva Nimród lépett az áthajlások alá és összeszedett, precíz mászással jutott el a sárga peremekig, miközben minden mozdulatot hatalmas ovációval díjazott a hazai közönség. Egy hatalmas swinget betartva nyílott le Nimród ujja, utólag azt nyilatkozta, hirtelen érte utol az áthajlásban a "flash pump". Nimród az olasz Marcello Bombardi mögött zárt a 40. helyen."
OQS döntő, a megoldandó problémák és elemzésük
"Valóban, ha bárki azt mondta volna egy vagy két évvel ezelőtt, hogy majd Budapesten lesz egy világverseny, és a legnagyobb sztár mászók a világon majd pont nálunk fognak megküzdeni az utolsó olimpiai kvótákért - hát biztosan kiröhögöm.
De egy napernyő alatt állva csorgó izzadtságcseppjeim társaságában jobbra sandítottam, ahol valami egészen furcsa látvány fogadott. A tetoválásairól is jól felismerhető Maximilian Milne állt egy méterre tőlem jobbra, a felkarjában olyan furcsa érhálózatok domborodtak ki, amilyeneket én még hazai mászó kezén soha nem láttam. Szóval ez most tényleg megtörténik, konstatálom még mindig hitetlenkedve.
Az Olimpiai Kvalifikációs Sorozat második állomásán Budapesten egy négynapos derbi vette kezdetét, hogy kiderüljön, kik lesznek az utolsó szerencsések, akik ott lehetnek majd Párizsban. A selejtező alatti elképesztő hőséget egy szombat hajnali kiadós zuhé váltotta fel, de vasárnapra elcsitultak a kedélyek, és a Földanya is kegyesebb volt a döntőbe jutottakhoz.
Női boulder és nehézségi kombináció
A vasárnapi program a hölgyek boulder fordulójával indult, ahol Kazbekova állt először a startvonalhoz.
Nem tudom, hogy létezhet-e a teljesen objektív elemzés, amikor elfogulatlanul és a személyes véleményünk torzítása nélkül tudunk átadni valamit. Mégis azt gondolom, ez a női döntő a verseny egyik legjobban felszórt bouldereit tartalmazta, legalábbis az eredmények tükrében! Ritkán látni ugyanis olyat, hogy az eredménylistán a 8. helyezett Laura Rogorának 14,5, a boulder forduló után első helyen álló Miho Nonakának 98.9 pontja van, köztük pedig rendre elszórva a többiek.
Mindegyik boulderben „a startpozíciót” olcsón odaadták, viszont a második zónáért már nagyon kellett mászni.
Az első boulder fő nehézsége a második zónára való vállas mozdulatban rejlett, ahonnan két kézzel kellett felugrani a topra. Ennek elkapását bonyolította, hogy az indító pozícióból nem látszódott pontosan a perem, amire érkezni kellett.
A második boulder a lányok fizikai erejét mérte fel. A probléma kulcsát egy 45 fokosan álló perem jelentette, amiből bal sarokra ráülve el kellett érni egy sloper csipit. Ez volt az a mozdulat, amit nem lehetett kibétázni, kicsalni, kiokoskodni, csak a nyers erő érvényesítésével lehetett rajta tovább jutni a kettes számú zónához.
A harmadik boulder a slab falon nem annyira a lépéstechnikát hivatott szondáztatni, mint inkább a helyes testpozíciók felismerésének képességét vizsgálta. Igaz, hogy a második zónáért itt is produkálni kellett egy oldalra szökkenést egy nem látható peremre, de eddig igazából 6 versenyző el is jutott. Az igazi vízválasztó ez után következett, amikor is két nagy sárga elem közé kellett befészkelődni. Aki kezet próbált cserélni, leesett, aki ugrani akart a topra, leesett. A boulder kulcsa talán a csípő és a súlyközéppont folyamatos falnál tartása volt. Aki ezt egyszerre képes volt kivitelezni, az át tudott nyúlni a topra úgy, hogy a lábai is a lépéseken maradtak. Kazbekova ötödik próbára tudta megmászni, míg Mia Krampl a beszálló utáni egy lábas felállásban elvérzett.
Azért itt érdemes megállni egy szóra, ugyanis az olimpiai ezüstérmes Miho elvitte a show-t, de nem is akárhogy! A topról leesve gyors fogástisztításba kezdett, és 35 másodperc volt hátra a körből, amikor beszállt a boulderbe, és 4, amikor jobb kézzel még mindig a második zónát fogta és elindította az átdőlést. (1:41:40) A tömeg ordítását a topolásnál szerintem Rákosrendezőn is hallani lehetett.
Miho Nonaka (Fotó: IFSC/Lena Drapella)
A W4-es boulder volt a személyes kedvencem. Nekifutós start és paddle-dyno befejezés keretezte, de amit a közepén kellett csinálni, az valami egészen frenetikus látvány volt számomra. Azon ritka kivételek egyike volt ez a boulder, amikor a kézerő tényleg vajmi keveset számít. (1:48:38) Gyakorlatilag az döntötte el a megmászást, hogy rá tudtak-e jönni: az ugráskor indított test lendületet csak úgy lesznek képesek a megérkező pozícióban stabilizálni, ha előtte az első lépésen csinálnak egy gyors sasszé szerű lábcserét és jobb lábbal lábfejeznek egyet. Nem csak a mozdulat zseniális, de erősen felhívja a figyelmet a mászás összetettségére is: a megfelelő lábmunka és lépéstechnika nélkül az ember el lehet veszve, bármily erősek is legyenek az ujjai.
A hölgyek nehézségi útja egy kis ugrással kezdődött, majd oldalhúzókon felfelé csapkodással vezetett bele az áthajlásba, ahol sok volt a precíz sarkazás, blokkolt peremek, elsavasító keresztbenyúlások. Ha ez még mind nem lett volna elég, akkor a headwallon apró lépéseken keresztül szekrénypakolós mozdulatok vezettek egy ugrásba, bár idáig már senki nem jutott fel.
A versenyt az amerikai Brooke Raboutou nyerte 159.8 ponttal, de ami igazán meglepő: a nehézségi mászásánál ugyanazt az eredményt tudta elérni, mint Seo, akit kifejezetten nehézségi specialistának mondhatunk. Az a tény, hogy Brooke ilyen állóképességet volt képes az elmúlt években építeni magának a boulderes tudása mellé... nem akármilyen fegyvertény az olimpia előtt!
Brooke Raboutou és Adam Ondra (Fotó: IFSC/Lena Drapella)
3 ponttal lemaradva második helyezett Miho Nonaka, a brit Erin McNeice pedig a dobogó harmadik fokára állhatott fel."
Férfi boulder és nehézségi kombináció
"Délután elindult a férfiak döntője is, mely számos meglepetést és izgalmat tartogatott. A boulderek eléggé morcosra sikerültek, rögtön az első boulder startpozíciójával többeknek meggyűlt a baja. Itt egy egyensúly és testpozíció megtalálás kombinációjáról szóló oldalra ugrás után egy paddle-dynot kellett a topért abszolválni. Senki sem mászta meg.
A második boulder hivatott tesztelni a maxerőt. A nagy áthajlásban kis peremekben feszülés vezet el egy rossz lépéses térdékig, ahonnan csipiken kell a topig elcsapkodni. Vártam, hogy talán majd Albertónak sikerül, de végül senki nem mászta meg.
A harmadik boulder igazi slab-falas varázslás volt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Hüvelykujjal támasztások, kellemetlen keresztbelépések és lábcserék csúszós felületre fúrt parányi lépésekkel, ahol a nyitott csípő nagy előny! Többen is flash eljutottak a második zónáig, de senki nem tudta letopolni ezt a bouldert sem.
A negyedik bouldernél végre kiderült, hogy a férfi döntőben is topra megy a játék! Ondrának második próbára sikerült megmászni a nagy áthajlás látványos erő-boulderét. Egy ugrás betartásával indult, majd egy alig terhelhető fogásból két oldalhúzóba kell "szekrénypakolósan" megérkezni, ahol még a topért való ugrás is tartogat némi pikantériát a negyedik boulder záróakkordjaként.
Az még érthető, hogy Lopeztől a papírforma alapján nem volt várható a dobogó, de hogy Mejdi Schalck boulderesként csak az ötödik legyen 29.7 ponttal, az nem jelentett túl jót a továbbjutását illetően. A boulder fordulóval senkinek sem sikerült toronymagasan elhúzni a többiektől, az első három helyezettet 10 pont választotta el egymástól, szóval „nagyrészt minden a nehézségi mászásnál fog eldőlni” - nyugtázhatták a megalapozott állóképességgel rendelkező mászók.
A nehézségi út nagy elemeken indult könnyed mozdulatokkal, amik nagyon gyorsan elkezdtek benehezedni, ahogy a kék fogásokhoz közeledtek a mászók. Lábfejezések, dupla sarkazásból akasztás, decision-move-okkal megspékelve, ahol, ha már egyszer elindítod a mozdulatot, nincs esélyed visszanyúlni. Az útépítők igazán megsüvegelenedő munkát végeztek, bár a boulderek egy kicsit nehézre lettek mérve, végül is a metrika felét a nehézségi adja.
Adam Ondra és Alex Megos (Fotó: Vörös Tomi)
Ebben a fordulóban sikerült is olyan utat építeni, ami jól megszórja a mezőnyt, avagy mindenki más eredménnyel esett bele a kötélbe. Dohyun Lee még ott is tudott ziázni, ahol Ondra már menekült tovább a beleesés előtti utolsó mozdulatoknál. és bár ő mászott a legmagasabbra a nehézségi falon, végül csak második lett 98.6 ponttal Sam Avezou mögött, aki a legtöbb pontot tudta áthozni a boulder fordulóról, majd a harmadik legjobb nehézségit küldte.
Igazi dráma volt itt a franciák között, ugyanis a középdöntőben 9. Paul Jenft éppen csak kicsúszott a döntőből, de a Sanghaji eredményével együtt már tudta kvalifikálni magát. A szabály pedig, hogy egy nemzet két sportolót delegálhat, egy Mejdi Schalk és Sam Avezou párbajt jelentett, az utóbbi javára. A dobogó harmadik fokára Adam Ondra léphetett fel, aki a döntő során talán a legnagyobb ovációban mászó versenyző volt. Az olimpiai bajnok Alberto Gines Lopez a második legjobb mászást mutatta meg a hazai közönségnek, sajnos azonban a boulder pontjai miatt csak az 5. helyet csípte el.
Alberto Gines Lopez, a címvédő (Fotó: Vörös Tomi)
A személyes véleményem, hogy Alberto az egész hétvégi mászása alapján, méltán érdemelte volna meg akár az aranyat is. Olyan bouldereket oldott meg, amelyeket senki más... a selejtező után vezetett... a középdöntőben a legjobb nehézségit mászta! Sok embertől lehetett hallani, hogy Albertót várja a dobogóra, és habár ez most nem így íródott be a történelemkönyvekbe, azért a spanyol erőgépnek mindenképpen esélyei lehetnek a dobogóra Párizsban, bár nem szeretnék jóslásokba bocsátkozni, (meg persze ehhez Schubertnek és Anrakunak is lesz egy két szava...:)"
Nézd vissza a női döntőt ezen a linken!
Nézd vissza a férfi döntőt ezen a linken!
Borítókép: MOB/Szalmás Péter