Jakob Schubert (AUT, 33)
Jakob az osztrák sportmászás bölcsőjében született Innsbruckban, 1990. december 31-én. 33 évével igazi vén rókának számít a mezőnyben, eredményeit napnyugtáig lehetne méltatni.
2003-ban kezdett versenyezni az európai ifi versenyeken, majd 2007-től kezdve rendszeres látogatója a világkupa sorozatoknak napjainkig. 2008-ban szerezte meg első világkupa ezüstérmét, egy évvel később pedig az első az első aranyat. Jakob neve mellett számos rekord található, csemegézzünk hát kicsit belőlük!
2011-ben második lett az arcói világbajnokságon, majd teljesen lemosta a mezőnyt az év hátralévő részében a világkupa-futamokon. Összesen 7 aranyérmet szerzett egy év alatt, ezzel megdöntötte a francia Alex Chabot rekordját, aki 2002-ben szerzett 6 érmet. Bátran kijelenthetjük, hogy Schubert a valaha született legeredményesebb férfi versenymászó, ő birtokolja a legtöbb világkupa aranyérmet: 54 darabot(!) nehézségi mászásban és 11-et boulderben. Világbajnokságokról összesen 11 érmet szerzett, ebből 6 arany! A tokiói olimpián bronzérmet szerzett sportmászásban, és a tavalyi berni világbajnokságról az első helyen kvalifikálta magát az idei olimpiára.
Amellett, hogy Schubert a versenymászó világ meghatározó alakja, nem veti meg a sziklamászást sem. Legnehezebb onsight mászása 8c Olianából, tavaly a flatangeri Ondrával közös projektelésük gyümölcse lett a B.I.G. névre keresztelt 9c sportút (a harmadik út, amit erre a nehézségi fokozatra ajánlottak), illetve még ez évben megmászta a Svájcban található Alphane nevű bouldert, ezzel ő is annak a maroknyi csapatnak a tagja, akik elérték a jelenleg létező legmagasabb boulder fokozatot.(!) Schubert nemcsak a versenyeredményeivel, hanem a sporthoz való hozzáállásával és elkötelezettségével is inspirálja a fiatalabb generációkat. Jó eséllyel az utolsó olimpiáján fog most küzdeni.
Erő: 10/10
Technika: 9/10
Állóképesség: 10/10
Varázserő/érdekesség: “Lassan másfél évtizede követek minden egyes világkupa-versenyt és a személyes véleményem, hogy nehézségi mászásban Jakob az egyik (ha nem a) legprecízebben mászó atléta. Soha nem látjuk, hogy kotorna a lábával, vagy láblecsúszás miatt esne le, mely sok klasszisnál (Ondra, Megos) megfigyelhető. Schubert azért esik le, mert egyszerűen elfárad, nem rontja el a kulcsmozdulatokat, nem keveredik bele a bétákba.”
Colin Duffy (USA, 20)
Colin az amerikai Boulderben kezdett el mászni 5 éves korában, majd 8 évesen csatlakozott a Team ABC-hez, ahol Brooke Raboutou anyukája; Robyn Erbesfield-Raboutou vette a szárnyai alá. 17 évesen ő lett a legfiatalabb sportmászó, aki kvalifikálta magát a tokiói nyári olimpiai játékokra, ahol sikerült is bekerülnie a döntőbe és a 7. helyezést megszerezni. 2021-ben a svájci Villars-ban állhatott először világkupa futamon a dobogó harmadik fokára.
Az igazi áttörést azonban a 2022-es szezon hozta meg, amikor is egyazon világkupa versenyen sikerült megnyernie a boulder és a nehézségi számot is, és egyből két aranyéremmel térhetett haza (!). Ezzel ő lett az első férfi versenyző, aki egy világkupa rendezvényen tudta a két diszciplínában is elhozni az első helyet. A Svájcban megrendezett tavalyi világbajnokságon Duffy ezüstérmet szerzett, ezzel Schubert mögött másodikként kvalifikálva magát a párizsi ötkarikás játékokra. Állítása szerint mindent a versenymászásra tesz fel, de néha két világkupa között kiszabadul egy kicsit sziklázni és ilyenkor azért el tud sülni a keze. Legnehezebb sportútja jelenleg 9a, de 8B+ boulder is áll a neve mellett.
Erő: 10/10
Technika: 8/10
Állóképesség: 9/10
Varázserő/érdekesség: “Mentalitása és sportolói attitűdje valami elképesztő. Több bouldert tudott már úgy megmászni versenyen, hogy csak pár másodperc volt hátra az időből, amikor valahogy ő mégiscsak felrepült a Top fogásig és uralni is tudta azt. Nagyon ritka képesség, hogy egy nehéz boulderen valaki ilyen gyorsan és fókuszáltan tudjon mozogni, nagy nyomás alatt is!”
Tomoa Narasaki (JPN, 28)
Tomoa 1996. június 22-én látta meg a napvilágot Utsunomiyában, Japánban. A szülei mindenképpen szerették volna, ha gyermekeik sportolnak, ezért beíratták szertornára Tomoát. Tomoa szerencséjére nagyon közel lakott a korábbi sokszoros japán világkupa-győztes, Sachi Amma mászóterméhez és 10 évesen – sokunk örömére - átnyargalt a sportmászásra.
Tomoát sokáig a mászás mindhárom ága nagyon izgatta, és a gyorsmászásban még japán rekorder is volt 5.73 másodperccel, illetve róla nevezték el azt a megoldást, amikor a versenyző a gyorsfalon az út elején kihagyja az egyik fogást: „Tomoa skip”. A sors fintora, hogy később pont a róla elnevezett mozdulatot rontotta el a tokiói olimpián és csúszott le a dobogóról, de ne szaladjunk ennyire előre.
2016-ban és 2019-ben is világbajnok tudott lenni boulderben, és ugyanezen szezonban az összesített boulder világkupa címet is elvitte. 2019-es világbajnoki aranyával kvalifikálta magát a tokiói olimpiára, ahol a 4. helyet szerezte meg.
A berni világbajnokság kombinált számában a 3. lett, ezzel kvalifikálva magát a párizsi olimpiára. Nehézségi mászásban soha nem nyert aranyat, de két ezüst és két bronzérem díszíti otthon a polcokat. Boulderben pedig igen meghatározó a maga 25 világkupa-érmével, melyből 7 aranyérem. A háromszoros ázsiai kontinensbajnok egyébként a hatodik ember lett a világon, aki képes volt leflashelni egy 8B+ -os bouldert. (Decided, Mizugaki). 2021-ben három próbából mászott 8C bouldert (!), majd 2023-ban leflashelte a Gakidót, amit eredetileg 8C+ -ra fokoztak le, de Tomoa szépen lehúzta ezt is 8B+ -ra. Ezen „pár próbás” eredmények azért elgondolkodtathatnak minket, hogy vajon milyen nehezek lehetnek a világkupa boulderek, amikor látjuk esetleg, hogy egy boulderbe beletörik a bicskája.
Tomoa elképesztő hírnévnek örvend Japánban, rengeteg nagy márkának a reklámarca feleségével, az olimpiai bronzérmes Akiyo Noguchival, akivel nem tudnak úgy a tokiói metróba beszállni, hogy ne nézzenek szembe a plakátokon önmagukkal. Akárcsak a többi „felkelő nap” országából származó mászónak, neki sem az erőssége az angol, így nem sok infónk van igazából megítélni Tomoa személyét. Nemcsak Ai Morinál érezhetjük, hogy afféle misztikus köd lengi körül, ahol sem az edzéseiről, sem mentáljáról nem tudunk meg sokat: csak a fáma jut el hozzánk, „hogy három próbából letolta a 8C-t…”
Erő: 10/10
Technika: 10/10
Állóképesség: 7/10
Varázserő/érdekesség: „Narasaki leginkább gyorsaságával és rendkívüli mozgáskoordinációjával emelkedik ki a versenymászók közül.”
Toby Roberts (GBR, 19)
A brit Toby mindössze 8 éves volt, amikor találkozott a mászósporttal. Ahogy ő fogalmaz az életét onnantól az határozta meg, hogy mit fog csinálni a következő edzésen és hogyan pihenje ki magát rá. Eleinte csak a sziklamászás iránt mutatott hatalmas érdeklődést, 10 éves volt, amikor megmászta első 8a sportútját a Raindogs-t a Malham Cove-ban, ami talán a britek legjobb sportmászó helye. 2020-ban 15 évesen a legfiatalabb brit mászó lett, aki elérte a 9a fokozatot, ismételve a brit legenda, Steve McClure Rainshadow-ját.
2023 júniusában szerezte meg első aranyérmét a felnőttek között, fiatal kora ellenére is már 8 világkupa-éremnél tart! Toby azon kevés mászók egyike, akinél nehéz lenne pontosan meghatározni, melyik diszciplína igazán az ő száma – mindegyikben nagyon jó – és a versenymászás világába még csak most szimatolt bele. Az olimpiai kvalifikáció lavali fordulóján első helyet ért el, negyedikként megszerezve a kvótát az olimpiára.
Erő: 10/10
Technika: 10/10
Állóképesség: 10/10
Varázserő/érdekesség: „A lehetetlen helyzetekbe és testpozíciókba becsomagolás kupáját is egyértelműen Toby kapja, nagy béta-breaker hírében áll! Érdemes lesz figyelni nála, hogy milyen lépéstechnikája van a slab falakon, tízszer annyit lép mint bármelyik másik versenyző és valahogy mindig fent marad.”
Jesse Grupper (USA, 27)
Az amerikai Jesse-t szülei íratták be kipróbálni a sportmászást, amikor 6 éves volt, miután a nővére kipróbálta és ő is izgalmasnak találta. A Montclairből származó tinédzser sportoló számára a szülők állítottak magas korlátokat: a mit az teljesen mindegy, de „sportolni és zenélni kötelező”! Jesse-t igazi későn érő típusnak mondhatnánk a versenymászásban, nem lehet ódákat zengeni, hogy fiatal korában hány ifi világbajnokságot nyert és milyen nehéz utakat mászott meg sziklán. A mászás egy volt csupán az őt motiváló tevékenységek közül. 2019-ben fejezte be a Tufts Egyetemet, ahol gépészmérnöknek tanult és hobbija még a zenélés: bendzsón játszik. Miután az egyetemet befejezte, a Harvard Biodesign laborjának munkatársaként dolgozott, de csak a pandémia után avanzsált profi atlétának.
Fejet kell hajtani Jesse tehetsége előtt, ugyanis nagyon kevesen képesek robbanásszerűn akkorát fejlődni, mint amit ő tudott produkálni az elmúlt 3-4 évben. A 2019-ben nehézségi világkupákon elért helyezései: 22, 67, 56, 24. Három évvel később kezdték el az emberek megjegyezni a nevét, amikor az első döntős mászásait és első világkupa aranyérmét tudta produkálni a felnőtt mezőnyben: 3, 2, 4, 1, 1, 13 – csak, hogy pár helyezést említsünk. Az idei olimpiára tavaly kvalifikálta magát megnyerve a Santiagóban rendezett amerikai kontinensviadalt, ahol lemászta Sean Bailey-t, ezzel feltöltve a nemzeti fejkvótát, ugyanakkor sajnos elvágva Sean esélyét az olimpiai álomra.
Erő: 9/10
Technika: 7/10
Állóképesség: 9/10
Varázserő/érdekesség: „Jesse-t elképesztő állóképessége miatt leginkább nehézségi mászónak sorolhatjuk, így számára is a döntőbe jutás jó eséllyel a boulder fordulón fog múlni, de egy biztos! Ha leesik, ha nem - mosolyogni fog. Ezt garantálom.”
Sorato Anraku (JPN, 17)
Sorato 2006. november 14-én született Yachiyóban, Japánban, egy mászó család sarjaként. Édesapja is szenvedélyes mászó, így nagyjából elkerülhetetlen volt számára, hogy ne ismerkedjen meg ezzel a sporttal 4 évesen, amikor először húztak mászócipőt a lábára. Sorato a legfiatalabb mászó lesz Párizsban, még csak 16 éves volt, amikor tavaly a Jakartában rendezett ázsiai kvalifikációs versenyt megnyerte és ezzel megváltotta a jegyét az ötkarikás játékokra. Nem is tartogatnám a nagyobb híreket későbbre, vágjunk bele!
Anraku fiatal kora ellenére már több aspektusában is átírta a versenymászó történelmet. Először is a 168 centis tinédzser lett az első olyan férfi mászó a világon, aki a debütáló évében meg tudta nyerni az összesített boulder és nehézségi világkupa címet is! 2022-ben megnyerte az Ázsia-bajnokságot mindkét versenyszámban, majd 2023-ban állt először a felnőtt versenyeken rajthoz – nem is akárhogyan! A Hachioji boulder világkupán 5. lett, majd Salt Lake Cityben elhozta az első érmét a felnőttek között, egy hónappal később pedig az innsbrucki boulder világkupán megszerezte élete első aranyérmét és ezzel együtt az éves 2023-as összetett világkupa címet is.
Emlékszem a barátaimmal folytatott beszélgetésekre, mekkora tehetség ez a fiú, de az igazi sokk csak a nehézségi világkupa-futamok kezdetekor derült ki: Anraku nehézségi mászásban még sokkal jobb mint boulderben! Minden egyes nehézségi versenyén döntőbe jutott; legrosszabb eredménye 6. hely lett, Chamonixban már csillogott a nyakában a bronz, ami pedig ezután következett, az méltó megágyazása volt annak, hogy Anrakuról tényleg emelkedett pátoszi magasságokban beszéljünk a sportmászás oltárán.
A 2023-as szezonban a chamonix-i bronz után minden versenyt behúzott, amin csak elindult. Első lett Brianconban, Koperben, Wujiangban – olyan mászást és erődemonstrációt produkálva, ami nem csak a nézőket odahaza, de a versenytársakat is ’áll-leesésre’ kényszerítette. Megnyerte a 2023-as nehézségi összetett világkupát is szeptemberben, majd két hónappal később; az ázsiai kvalifikációs fordulót megnyerve váltotta meg a jegyét Párizsba. A mindig mosolygós Sorato talán évtizedének egyik legnagyobb tehetsége a mászósportban és a férfi olimpiai aranyérem legnagyobb várományosaként tekinthetünk rá!
Erő: 10/10
Technika: 10/10
Állóképesség: 10/10
Varázserő/érdekesség: „Meg tudja oldani azokat a problémákat egy döntőben, amin Narasaki elvérzik... de egy biztos. Akár boulder, akár lead; egyszerűen mintha Sorato lenne a gyümölcse a Japánoknál felgyülemlett három évtizedes versenymászó tapasztalatnak és munkának, melyet még Yuji Hirayama és Sachi Amma ágyaztak meg a következő generáció számára. ”
Campbell Harrison (AUS, 27)
Campbell 1997.június 28-án látta meg a napvilágot az ausztráliai Melbourne-ben. Gyerekkorában számos sportágat kipróbált, mire végül megtalálta a sportmászást. Szülei vitték el először mászóterembe és a mászás iránti szenvedély azonnal magával ragadta. 2012 óta versenyzik ifik, majd a felnőttek között, ahol a nemzetközi világversenyeken kevésbé, de az óceániai kontinensviadalok örökös győztese vagy dobogósa lett.
Harrison a tavalyi óceániai kvalifikációs verseny kombinált számának megnyerésével váltotta meg jegyét Párizsba, ahol a nehézségi mászás után odaszaladt a párjához ’a győztesek csókjáért’. Ilyen jelenetet már kismilliószor láthattunk ellentétes nemű pároknál, de a kevésbé heteronormatív értékeket képviselő sportolóknál ez nagyon ritka, főleg élő adásban! Mivel Tokióban nem volt LMBTQ sportoló a mászók között, így Campbell Párizsban úttörőnek fog számítani. „Annyira kevés valós, kézzelfogható, rokonítható példánk van arra, hogy queer emberek sikeres életet éljenek, hogy azt hiszem, egy időben én is zsigeri szinten magamévá tettem a kisebbrendűség fogalmát. Ha talán már egy évtizeddel ezelőtt elindult volna a „coming out” – hullám, talán én se hordoztam volna annyi bűntudatot és szégyent - mint amennyi bennünk az évek alatt akkumulálódott.”
Harrison egyébként jelenleg 43. a világranglistán; 55. nehézségiben és 63. boulderben. A papírforma szerint nincsen sok esélye bejutni a döntőbe, viszont mászni egy jót, képviselni értékeket és küzdeni az egyenlőségért ebben az egyenlőtlen világban, hát ha valami; ez is egy nemes feladat!
Erő: 4/10
Technika: 4/10
Állóképesség: 5/10
Varázserő/érdekesség: „Óceánia térségének legerősebb versenymászója, aki nem csak a Top-okért, de az egyenlőségért is szeretne küzdeni Párizsban.”
Dohyun Lee (KOR, 21)
Dohyun 2002. október 8-án született egy dél-koreai mászócsaládba. Édesapja, Lee Changhyun – a vezetőedző volt, aki kísérte a sportmászó válogatottat a tokiói olimpián. Édesanyja pedig mászóterem tulajdonos. Így dobjon hatost az élet, ezek után nem sok kérdőjel marad bennünk, vajon Dohyun hogyan került bele a sportba. Az ő története már-már meseszerű, nagykönyvi mintapéldája annak, hogy mi is az út az olimpiáig.
Általános iskola harmadik osztályába járt, amikor beszippantotta a mászás világa. 14 évesen kezdett versenyezni az ifi-világkupákon. Debütáló világkupáján a felnőttek között 24. lett még 2019-ben Villars-ban és abban az évben majdnem ez is lett a legjobb versenyeredménye. Még a pandémia után is jó ideig a koreai versenyzők nem utaztak egyáltalán, végül 2022-ben tűnt fel a neve újra a rajtlistán. Ugyanebben az évben gyűjtötte be az első ezüstérmét a felnőttek között Innsbruckban.
Ahogy előző évben is tette, minden egyes világkupa-versenyen elindult, legyen az bármelyik kontinensen és minden versenyen legalább középdöntős lett, de sikerült első döntőjébe is bemászni magát. Szépen fokozatosan fejlődött Lee, a 2023-as évre már minden ellenfele megtanulta: ez a fiú bizony veszélyt jelent a pódiumra! Az igazi áttörésre azonban a prágai boulder világkupafutamig kellett várni.
Az ekkor 20 éves Lee gyakorlatilag, mint ’kés a vajon’ jutott el a döntőig, ahol kiderült, hogy jócskán maradt még a puskaporból a tarsolyban. A helyzetet tetézte, hogy ez a verseny volt ezévben Adam Ondra visszatérő versenye is, ráadásul a szülőhazájában. Nagyon hamar világossá vált, hogy kettejük között dől majd el a verseny, csak ők ketten voltak képesek az első 3 bouldert abszolválni. S bár Ondra küzdött egy üvöltőset és 13 kísérletből megmászta mind a 4 bouldert a prágai döntőben, ugyanehhez a teljesítményhez Dohyunnak 5 próbára volt szüksége (!).
A svájci világbajnokságról boulderben elhozott egy 3. helyezést, nehézségi mászásban pedig épphogy lecsúszott a dobogóról és lett a 4. helyezett. Tehát ez két VB döntő! Megnyerte a sanghaji OQS-t, a budapesti fordulón pedig második lett, és bár a legnagyobb nevek nem voltak ott ezen a kvalifikációs versenyen, Dohyun elég jó eséllyel fogja bemászni magát a döntőbe, ott pedig tényleg minden csak azon múlik; mennyi puskapor maradt még szárazon!
Erő: 9/10
Technika: 9/10
Állóképesség: 9/10
Varázserő/érdekesség: „Lee arca a versenyeken rezzenéstelen, az Ai Mori féle higgadt fókuszáltságot láthatjuk rajta. Nehézségi mászásban leginkább a konstans erő-álló mozdulatok fekszenek neki, szemben a boulder+pihenő jellegű mászásokkal. Talán a tapasztalatlanság az egyetlen fiaskó, ha már valamit nagyon fel szeretnénk tűntetni a neve mellett. Tavaly nem egyszer előfordult, hogy nem a legkönnyebb bétára sikerült rájönnie, de így is képes volt kifacsarni magából a megmászást…”
Sam Avezou (FRA, 23)
Sam 2001. március 22-én született a franciaországi mászócsaládba, ahol testvére (a szintén sportmászó olimpikon) Zélia is megszállott, akárcsak édesanyjuk, Cécile. Sam 2015-ben megnyerte az arcói ifjúsági világbajnokságot csak nehézségiben, majd egy évvel később már megnyerte mind a két diszciplínát.
Első nemzetközi eredménye a felnőttek között a 2022-es müncheni Európa-bajnokság volt, ahol második lett, majd tavaly Innsbruckban sikerült bezsákmányolnia az első világkupa-érmét is egy bronz képében. Ez volt az a verseny egyébként, ahol a történelem során először kellett a mászónak mászás közben hátat fordítani a falnak. Ez volt a megálmodott béta a slab úton, vagyis az építők által kitalált koreográfia; melyet Samen kívül csak Meichi Narasaki tudott megcsinálni (még Anraku sem)!
Az Olimpiai Kvalifikációs Sorozat sanghaji fordulóján 8. lett, a budapesti fordulót megnyerte, így az OQS-ről másodikként kvalifikálta magát a párizsi ötkarikás játékokra. Samet leginkább a boulderes mászók közé sorolnám, és ha az útépítőktől folytatódik ez a hagyomány, amit idén láthattunk, hogy a nehezebb boulderek dominálnak jobban; ez még akár kedvezhet is Avezounak.
Erő: 9/10
Technika: 10/10
Állóképesség: 9/10
Varázserő/érdekesség: ”Samnek és vele együtt a francia férfi válogatottnak az OQS igazi drámába torkollott, ugyanis az országot két versenyző képviselheti, viszont hárman voltak erre a két helyre Sam mellett: Paul Jenft és Mejdi Schalck személyében, ezúttal Mejdi húzta a rövidebbet.
Mel Janse Van Rensburg (RSA, 22)
A dél-afrikai Mel relatíve későn találkozott a sportmászással – 13 éves volt, amikor elkezdett mászni és azt mondja 15 évesen is maximum 7a szinten mozgott. 18 éves volt, amikor 14 napi projektelés után megmászta első 8c+ útját, majd ő lett az első dél-afrikai mászó, aki elérte a 9a fokozatot, a Speed Integrale nevű peremes rettenetet mászta meg Svájcban 22 nap alatt.
A korábbi dél-afrikai olimpikont és honfitársát, Chriss Cossert nemrég kihívta egy párbajra; az győz, aki a Snapdragon nevű 7c+ többször tudja teljesíteni egy nap alatt. Chris 25 szabályos megmászást könyvelhetett el magának, Mel pedig 32 standakasztást nagyjából 10 óra alatt!
Az olimpiára nem kell túl messzire utaznia, ugyanis jelenleg a lyoni egyetemen tanul mérnöknek, és talán nem túlzás azt mondani, hogy a mezőny legtapasztalatlanabb versenyzőjéről van szó. Az elmúlt 6 évben egy kézen meg lehetett számolni, hány világkupa-versenyen vett részt – viszont az idei évet megnyomta tapasztalatszerzés céljából. Az afrikai kontinensviadalon váltotta meg kvótáját Párizsba, lemászva Chris Cosser-t, akinek 4 évvel ezelőtt sikerült képviselnie a dél-afrikai lobogót. Chris Tokióban a 16. tudott lenni, ha már csak egy hellyel meg tudná őt előzni Mel, az egy óriási dolog lenne, de reálisan a 17-20. hely környékére várom, ha már nagyon jóslásokba kellene bocsátkozni.
Erő: 6/10
Technika: 5/10
Állóképesség: 5/10
Varázserő/érdekesség: „Jó eséllyel csak a selejtezőben láthatjuk majd a mászását, így aki kíváncsi a dél-afrikai peremművészre, annak érdemes lesz nem lemaradni a selejtezőkről!”
Alberto Gines Lopez (ESP, 21)
Talán itt rögtön az első sorban érdemes feltüntetni, hogy ő a sportmászás első olimpiai bajnoka!
Alberto, a spanyol erőgép 2002. október 23-án született Cáceresben. Nagyon fiatalon kezdett el mászni édesapjával, aki a sziklamászást tartotta akkoriban szem előtt. 10 éves volt Alberto, amikor egy rodellari mászótúra során édesapja bemutatta a szakmailag egyik legmegalapozottabb és legprofibb spanyol edzőnek, David Maciának, aki teljesen elképedt Alberto mászási stílusától, gyorsaságától és robbanékonyságától, amikor megmászta szeme láttára az El Delfín nevű 7c+ -t. Úgy datálják, hogy a következő naptól lett az edzője.
Amikor 2016-ban kiderült, hogy a sportmászás ott lesz a tokiói olimpián, az akkor 14 éves Lopez Cáceresből Barcelonába költözött, hogy magántanulóként a legjobb edzési feltételek mellett készülhessen, hiszen a cél már ekkor világos volt: kijutni az olimpiára!
Az ifjúsági versenyeken is hozta a dobogós helyezéseket, egyértelműen látszott a nehézségi mászásában lévő potenciál, viszont a bouderben még többen maguk mögé tudták utasítani.
2019-ben a nehézségi Európa-bajnokságon sikerült az első ezüstérmét összeszednie a felnőttek között, egy hónappal később pedig megmutatta, hogy nem csak Európára „jelent veszélyt”, és még abban az évben megszerezte első világkupa bronzérmét Kranjból, majd rögtön utána az inzai világkupán ezüstérmes lett. ’19 novemberében valóra is vált a gyerekkori álom és kvalifikálta magát a tokiói olimpiára, amit megnyert.
Itt egy szóra érdemes megállni! Sokak számára Alberto neve ekkor még abszolút ismeretlenként csengett és győzelme bizony nagy port kavart az online platformokon, ahogy idehaza, úgy külföldön egyaránt. Sokan Schubertnek, Ondrának vagy Narasakinak szánták volna az érmek legfényesebbikét, de a spanyolnak ezzel más tervei voltak. Ekkor még mind a három diszciplínában indulni kellett és csak egy éremsort osztottak. Alberto hozott egy jó gyorsasági eredményt, boulderben önmagán felül teljesített, a nehézségi mászása is önmagában pódiumot érő teljesítmény lett, úgyhogy hiába a rossz nyelvek kritikája: ott és akkor, azokkal a szabályokkal Lopez megérdemelten nyert! Bátran ki lehet jelenteni, hogy az elmúlt 3 év nem telt el fejlődés nélkül a számára, ugyanis az OQS-en idén 6 boulder körből háromszor is az első háromban végzett, mindössze egy alkalom volt amikor kicsúszott a legjobb 6-ból (!). Végül az OQS-ről a 4. helyezést szerezte meg, így kvalifikálva a párizsi ötkarikás játékokra. Az a fegyvertény, hogy a lavali olimpiai kvalifikációs selejtező kombinált formátumában a 2. tudott lenni Toby Roberts mögött, csak növeli az Albertót körülvevő misztériumot: ha olyan lábbal fog felkelni, nem csak a döntőre jelent veszélyt, de bizony a dobogóra is – ő ezt egyszer már bebizonyította.
Erő: 10/10
Technika: 10/10
Állóképesség: 10/10
Varázserő/érdekesség: „Az OQS-en elért eredménye is csak erősíti a megérzést: Alberto esetében hajlamosak vagyunk azt gondolni, ő az a sportoló, aki a formaidőzítést 4 éves távlatokban tűzi ki, de ezt a botorságot érdemes árnyalni egy picit, hiszen egy nagyon fiatal sportolóról beszélünk, aki teljesítőképességének még bőven csak a felfutási szakaszában van. Állóképességét tekintve az egy elképesztő tény, hogy Sanghajban az OQS lead döntőjében le tudta rázni a kezét azon a kisperemen, amiről Ondra leesett…”
Hannes Van Duysen (BEL, 19)
Hannes 2004. szeptember 4-én született Gentben. 7 évesen kezdett mászni és a korosztályos belga versenyek állandó kihívója lett. A nagyrészt sík országnak számos komoly versenyzője volt már ekkoriban, gondoljunk csak Sébastien Berthe vagy Simon Lorenzi nevére, akik ugyan nem Hannes korosztálya, mégis taposták az ösvényt, hogy meglegyen az első belga olimpikon a sportmászás történetében. 2021-ben a Voronyezsben az U18-as kategóriában lett boulderben világbajnok, egy évvel később ezt Dallasban megismételte az U20-asok között is, majd Szöulban bebizonyította, hogy a lead mászásnál is számolni kell vele és az utolsó ifjúsági VB-jét is megnyerte.
2023 volt a felnőttek közötti debütáló éve, ahol a Hachioji boulder világkupán életében először középdöntőbe, majd döntőbe jutott, ahol ezüstérmet szerzett! Az idei év eredményei alapján pedig úgy néz ki, hogy Van Duysen erősebb, mint valaha: a szezon első világkupájáról Kínából elhozott egy bronzérmet, majd kevesebb mint egy héttel később rendezett wujiangi nehézségi világkupán sikerült döntőbe kerülnie. Az OQS-en az 5. helyezéssel szerezte meg a kvótáját Párizsba. Egy erős boulder kör tőle szerintem már-már garantált, az igazi kérdés, hogy a nehézségi utat hogy fogja bírni állóképességgel, számára ez lesz az igazi vízválasztó a döntőbe jutásért.
Erő: 8/10
Technika: 10/10
Állóképesség: 6/10
Varázserő/érdekesség: „Bár a papír mindent elbír, mégis azt gondolom, nem botorság kijelenteni, hogy Hannes az olimpia mezőnyének top 3-as slab mászója! Ne lepődjetek majd meg, amikor azt látjátok, hogy mindenki küzd a slaben – amit Van Duysen képes flash megmászni.”
Yannick Flohé (GER, 24)
Yannick 1999. augusztus 14-én született Németországban, és a hazai mászós hölgyek java, úgy tudom, a legjóképűbb pasinak tartja a mezőnyben. Szerencsére ennél vaskosabb eredményekkel kellett szolgálni, hogy az olimpián lehessen – csemegézzünk ezekből!
Ő sem maradt ki az ifjúsági versenyekből, de az igazi áttörést a 2019-es szezon hozta meg. Az év első boulder világkupáján Meiringenben még „csak” 39. lett, az év végén rendezett Hachioji világbajnokságon viszont boulderben elhozott egy bronzérmet! A pandémia után a 2021-es moszkvai világbajnokság kombinált számát megnyerte!!! Aztán 2022-ben elkezdtek potyogni konzisztensen az eredmények: 4., 3., 5., 7., amit megfejelt élete első világkupás aranyérmével Brixenből. Ebben az évben a 4. helyen zárt a japánok mögött az összesítésben! Aztán kezdődött a lead szezon és Yannick olyat tudott mutatni, amit eddig még nem láttunk tőle: szinte mindegyik nehézségi döntőbe bejutott, amin csak elindult!
A németek Wolfgang Güllich óta tudják: „Az elegendő erő egy olyan alkotóelem, amely igazából nem létezik.” A német versenymászókat nem kell „átküldenünk a szomszédba bicepszért” (gondoljunk csak Alex Megosra, vagy az előző olimpiáról Jan Hojerre), ha a japán válogatott mellé állítanánk őket, abban sem lehetnénk biztosak, hogy ugyanazt a sportágat űzik, ezek az ennyire eltérő testfelépítésű emberek. Ha arról diskurálnánk, vajon ki lehet a mezőny talán legerősebb embere – Flohe nevét mindenképpen ízlelgetnünk kellene. Képes egy állig húzódzkodást csinálni +75 kilóval, illetve egykezes állig húzást egy +15kg tárcsával a másik kezében! Az utolsó 18 boulder világkupáján mindössze kétszer nem tudott középdöntőbe kerülni.
Számomra nagyon szimpatikus, hogy ő sem rejti véka alá a véleményét és ilyenkor egy kicsit teljesebb képet tudunk kapni a sportoló személyiségéről. Ő volt az egyik legnagyobb ellenvéleményese a 360Holds márka által kiadott Ghost fogásnak: a cirmos dualtext fogást ugyanis a márka a Hachioji boulder világkupán szerette volna debütáltatni, viszont 3 héttel a verseny előtt a tokiói B-Pump teremben már a falra kerültek a fogások. „Legalább a japán válogatott tudja majd, hogy hol van a súrlódás ezen a műanyag hulladékon” – kommentálta a történetet a közösségi oldalán. Többször állt bele az útépítőkbe, hogy ez a kreatívkodás smafu, ha a boulderezés határait szeretnék feszegetni, akkor el kell kezdeni nehezebb bouldereket építeni. Már Janjától is sokszor hallhattunk éles kritikát az utak nehézségét illetően és úgy gondolom ezek a vélemények nagyon megsüvegelendők, főleg egy ennyire fiatal és dinamikusan fejlődő sportágnál, mint a miénk. Yannick egyébként sziklázik sokat, ahol 8C+ boulder áll a neve mellett.
Erő: 10/10
Technika: 10/10
Állóképesség: 7/10
Varázserő/érdekesség: „Bár az OQS-en 8. és 9. helyezést ért el, ha folytatódik a tendencia és fizikális erő boulderekkel spékelik meg a selejtezőt, akár még a döntő is összejöhet neki.”
Paul Jenft (FRA, 21)
Paul 2003. június 16-án született Grenoble-ban, Franciaországban. Paulról nem lehet ilyen mesébe illő történeteket mondani, hogy azonnal magával ragadta volna a sportmászás szelleme. Azt mondja, gyűlölte a szűk cipőt, nem tetszett neki, hogy fehér a keze – igazából csak azért járt le, egyfelől mert a nővére tagja volt a mászóklubnak, másfelől pedig édesapja megmondta: sportolni kötelező. Végül egy út volt az, amin megakadt a szeme és addig nem hagyta nyugodni, amíg meg nem tudta mászni, ekkor kapta el igazán a gépszíj. Paul egyike volt annak a három francia mászónak, akik egymás ellen kellett, hogy versengjenek az olimpiai kvótáért. A sors fintora, hogy Jenft éppen csak megelőzte 4 ponttal Mejdi Schalckot, akivel három éve edzettek együtt, hogy megvalósítsák az álmukat és mindketten Párizsban legyenek. „De az álmok, ha valóra is válnak, nem mindig úgy válnak valóra, ahogyan azt megálmodtuk.”
Jenft is végigversenyezte az ifi kategóriákat, majd 2022-ben elkezdtek potyogni az első középdöntős és döntős eredményei a felnőttek között, viszont tavaly mászta fel magát először a dobogóra; a Hachioji világkupán lett 3. helyezett. Ez az egy világkupás érme van otthon a polcokon, de az ő képességeit az érmeinek száma nem reprezentálja túl jól. Azt meg kell jegyezni, hogy bár a bouldert tartja az igazi erősségének, a kötéllel való mászás se megy neki rosszul, sőt: a tavalyi svájci világbajnokságon leadben 6. helyezett lett! Az OQS-en szintén 6.-ként végzett.
Erő: 8/10
Technika: 8/10
Állóképesség: 7/10
Varázserő/érdekesség: „190 cm-es magasságával Paul a mezőny felhőkarcolója. A férfi olimpikonok átlagos magassága egyébként 175 cm, de a 20 indulóból 13-an 170-178 cm között vannak. Az átérős mozdulatokkal biztosan nem lesz gondja, de a becsomagolós testpozíciókkal az útépítők könnyen meg tudják találni Jenft Achilles-ínját.”
Alexander Megos (GER, 30)
Alex 1993. augusztus 12-én született Erlangenben, Frankenjura előszobájában, Németországban. Ikonikus alakja, legendája korunk sportmászásának. Az első 9a onsight az ő nevéhez fűződik…, de ne rohanjunk ennyire előre!
Alex 6 évesen kezdett belecsöppenni a függőleges világba az apukájával, 10 évesen 300 méteres nagyfalakat másztak. 2006-ban kezdett komolyan edzeni a Német Alpesi Klubnál, ahol megismerkedett Patrick Matros és Ludwig Korb helyi edzőkkel, akik a mai napig foglalkoznak vele. Sokatoknak a „Gimme Kraft” könyv szerzőiként lehetnek ismertek. 14 évesen mászta az első 8a-ját, 16 évesen az első 8c kötelest, 18 évesen az első 9a-ját.
2017-ben kezdett versenyezni a felnőttek között, ahol a müncheni Európa-bajnokságról ezüstéremmel távozott. Egy évvel később pedig az első lead aranyérem ideje is eljött Brianconból, majd pár hónappal később nehézségi mászásban bronzérmes lett a világbajnokságon Innsbruckban! Ezt a 2019-es világbajnokságon egy ezüstéremmel fejelte meg, ekkor kvalifikálta magát a kombinált számmal a tokiói olimpiára, ahol 9. lett.
Alex többször is meghívást kapott a La Sportiva Legends Only versenyére, ahol számos alkalommal volt dobogós – 2018-ban pedig megnyerte. A Black Diamond által kitalált „The Project” nevű úton ő tudott eddig a legtovább mászni. (Ez egyébként egy stockholmi mászóteremben lévő lead út, amit sokan 9c+ nehézségűre tippelnek, bárki rápróbálhat és 5000 font jár az első megmászásért.)
Megos nevét igazán 2013-ban kezdték el megjegyezni az emberek, amikor Siuranában megmászta onsight stílusban az Estado Critico nevű 9a utat, ezzel bevésve nevét a történelembe. A -jelenlegi konszenzus szerint- a világ első 9a-jának tartott Action Directe-et 2 óra alatt abszolválta (!). Ő az egyetlen mászó, aki a Ceüse-ben található híres Biographie, avagy Realization 9a+ nehézségű utat egy nap alatt mászta meg 3 próbából! Ő nyitotta a Perfecto Mundo és a Bibliographie 9b+ nehézségű sportutakat, mely nehézségi fokozatot mindössze 8 mászó érte el a világon. De Megos és a mászótörténelem kapcsolatában számos nyalánkságot találni: Alex lett az első mászó, aki megismételte a híres Hubble és Action Directe utakat, a két boulderes rettenetet, melyek versengenek „a világ első kilencája” címért.
Az OQS-en a 11. helyezéssel kvalifikálta magát Párizsba.
Erő: 10/10
Technika: 8/10
Állóképesség: 8/10
Varázserő/érdekesség: „Nem sok vegán versenyző lehet az olimpián, de Megos az egyik. Saját szállóigéje: „Carrots for power” és színes ingek már-már védjegyek.”
Adam Ondra (CZE, 31)
Ő a mászó, akit talán már nem is nagyon kell bemutatni. Ondra esetében nehéz nem elfogultan írni, de megpróbálok zömmel a tárgyilagosságra törekedni. Talán senki sem fog megkövezni, ha megelőlegezem azokat a súlyos szavakat, hogy „a sportmászás talán leghíresebb és legmeghatározóbb alakja, korunk élő legendája.”
Az egyetlen férfi versenymászó, aki egy évben tudott nyerni boulder és nehézségi világbajnokságot, 12-szer állt vb-dobogón, ötszörös világbajnok, olimpikon, két nehézségi fokozat bevezetése is az ő nevéhez fűződik, egy tucat másik a sziklamászásban elért rekord mellett. Véleményformálását a mászóközösség már-már szentírásnak tekinti, ha ő lefokoz valamit, „azonnal átírják a mászókalauzt”. De ki is ez a 186 centi magas, hosszú nyakú nyurga legény, akit talán a világon a legtöbb szurkoló: a pódium legfelső fokán szeretne látni?
Adam 1993. február 5-án született Brnóban, Csehországban. Szülei úgy gondolták, megosztják gyermekeikkel a közös szenvedélyt, és bevezették a mászás világába, szerencsénkre. (Ezt az elfogulatlanságos dolgot buktam.) 6 éves volt, amikor rendszeresen kezdett mászni, és teljesítményei szépen lassan elkezdték felrobbantani az internetet. Csak az onsight mászására fókuszált, ha kiesett, volt, hogy csak úgy ott hagyta az utat, mert a második próba már nem érdekelte. Ennek az eredménye az lett, hogy minden évben képes volt legalább egy szintet fejleszteni az OS mászásán; 8 évesen 7b+ mászott első próbára, 10 évesen 8a-t, 12 évesen 8b-t onsightolt. 13 évesen pedig megmászta élete első 9a-ját, a Martin Kripan-t Szlovéniában.
Ekkor még nem sejthette, hogy ő lesz az első ember, aki 100 db 9a vagy nehezebb sportutat tud majd teljesíteni.
Ondra 2009-ben 16 évesen indult először a felnőttek között és év végén hazavihette az összesített világkupa trófeáját is, megelőzve Patxi Usobiaga-t és Sachi Amma-t. 12 világbajnoki érme közül 5 arany és 5 ezüst. Az Európa-bajnokság sokáig nagy mumus volt neki, mert mindig ezüstérmes lett, végül 2019-ben tört meg a jég, és az első EB-arany is a vitrinbe került. 23 lead világkupa-érme van, melyből 16 arany – boulderben pedig 15 érem csillog otthon, melyből 6 aranyérem. A versenymászásban már mindent elért, amit el lehetett, igazából csak az olimpiai érem hiányzik a gyűjteményből.
Bár ezek az elképesztő számok önmagukért beszélnek, mindazonáltal, ha rá gondolunk, jó eséllyel egy sziklamászó képe köszön vissza ránk, aki „felfelé esik” és minden mozdulatba beleordít. 2011-ben a második sziklamászó lett Patxi Usobiaga után, aki 8c+ -os sportutat tudott onsightolni. 2012-ben hosszas projektelés után megnyitotta a Change nevű 55 méter hosszú 9b+ -t, s ezzel nem csak a saját mászásában, de a mászótörténelemben is egy új mérföldkőhöz érkezett: egy új nehézségi fokozatot ért el. 2013-ban Alexander Megos után ő lett a második mászó, aki 9a nehézségi fokozatot tudott onsightolni. Számos old-school mászóban akkor váltotta ki az elismerést, amikor 2016-ban Amerikába utazott, és a Yosemite Nemzeti Parkban az El Capitanen megmászta a „The Dawn Wall”-t, a közel 1000 méter magas, 32 kötélhosszból álló 9a nehézségi fokozatra értékelt multipitch rettenetet. Az első megmászóknak, Tommy Caldwellnek és Kevin Jorgesonnak 19 napjába (és nyolc év projektelésbe) telt a megmászás, Adamnak ehhez mindössze 8 napra volt szüksége (!).
2017-ben nagyjából 4 év specifikus edzés után Ondra megmászta az utat, amelynél szerinte nem lesz képes magasabb fokozatot elérni. Ez, a norvégiai Flatangerben található a Hanshelleren barlangban: Silence, 9c. Fokozatában az első a világon. 2018-ben ismét rekordot ért el azzal, hogy a világ első 9a+ flash mászása az ő neve mellé lett bejegyezve. 213 db 9a feletti útnál jár, több mint 1555 db 8a fölötti megmászása van. Mászott 8C+ -os boudert, számost 8B+ -os bouldert flashelt le. A tokiói olimpia előtt az ő hangja is ott csengett a kritikusok szólamában, szószólója volt a szabályrendszer bojkottálásának, mivel a gyorsmászást is egy kalap alá vonták az általa addig űzött két diszciplínával.
Az egyik legsokoldalúbb és legtapasztaltabb versenyző a mezőnyben, de azt meg kell jegyezni, hogy a new-school boulderezés nem teljesen az ő stílusa, de urambocsá.. 14 éve szerezte első világkupa-győzelmét boulder ágon és akkor még egészen más időket élt ez a sportág. Talán ez a terület az egyetlen, ahol nem tud lépést tartani a fiatalokkal; de azt nyilatkozta, lát rá esélyt, hogy a 2028-as olimpián is ott lehessen nehézségi mászásban. Akárhogy is, amikor ő mászik pislogjunk keveset, mert az évszázad mászója van a falon.
Erő: 10/10
Technika: 10/10
Állóképesség: 10/10
Varázserő/érdekesség: „Adam nemcsak sportoló, családapaként is teljesít a hétköznapokban. Kisfia Hugo 2 éves, és már látta apukáját Prágában a dobogón állni.”
Sascha Lehmann (SUI, 26)
A svájci Sascha 1998. február 3-án született, és már 3 évesen megismerkedett a mászással, jóllehet a szülei számára ez csak egy volt a megannyi outdoor tevékenység közül, melyeket hétvégenként űztek. Kisgyerekként sokáig tornásznak készült és csak ennek a kiegészítője volt a sportmászás, de mindez gyökeresen megváltozott, amikor szülei 9 éves korában benevezték egy regionális boulderversenyre, amit Sascha toronymagasan megnyert.
5 évvel később már tagja volt a svájci válogatottnak. 2016-ban, 17 évesen jutott először döntőbe a felnőttek mezőnyében, Brianconból hozott el egy 6. helyezést. A 2018-as innsbrucki világbajnokságon 8. lett nehézségi mászásban és 9. összetettben. Egy évvel később kezdte eloszlatni a kételyeket a boulderes képességeit illetően, és az addig csak nehézségi specialistaként számontartott Lehmann döntőbe jutott, megszerezve a 4. helyezést Chongqingben. Ekkor már egyértelmű célja volt a tokiói olimpiára való kijutás és az egész téli időszakot a boulderes hiányosságainak csiszolására szánta; utólag pedig megdöbbenten kommentálta, hogy nem gondolta volna, hogy ezzel az edzésmódszerrel a köteles teljesítménye is fejlődni fog!
2019-ben állhatott életében először a dobogó legfelső fokára a nehézségi világkupán Villars-ban. 2020-ban az IFSC Európa-bajnokságot megnyerte (!) és a kombinációban is második lett, ám sajnos a tokiói olimpiai részvétel nem sikerült.
Az OQS-en elért 10. helyezésével kvalifikálta magát Párizsba. 4 érme van világkupákról, amiből kettő arany, viszont a több mint 33 világkupán való szereplésből mindössze kétszer jutott döntőbe boulderben, és zömmel sajnos kicsúszik a középdöntőkből is. Ennék tükrében ambiciózus lenne arról beszélni, hogy Sascha döntőbe juthat az olimpián, de a svájci erőgép már villantott párszor, és remélem, így teszi majd most is!
Erő: 9/10
Technika: 7/10
Állóképesség: 10/10
Varázserő/érdekesség: „Általában a két versenyszezon közötti időszakban ő is sziklázik sokat, ahol pár próbából 9a-t mászni nem okoz neki gondot.”
Hamish McArthur (GBR, 22)
Hamish 2002. március 6-án született az angliai Yorkshire-ben. A korai kezdés őt is jellemzi és még csak 11 éves volt, amikor a legfiatalabb tagja lett a brit utánpótlás válogatott csapatnak. 2019-ben megnyerte a voronyezsi ifjúsági világbajnokságot, de ami ennél is nagyobb durranás: a debütáló évében a felnőttek között is döntőbe jutott, majd állítása szerint önmagát is meglepve állhatott a dobogó harmadik fokára a moszkvai világbajnokságon. McArthurnak a sziklamászás gyerekkora óta élete részét képezi, a világbajnokság után állítása szerint képes volt elhinni magáról olyan teljesítményeket is, amelyeket addig csak a „rocksztároknak” gondolt elérhetőnek – így például a Bulbhaul 8B+ -os boulder flash megmászása, melyet a brit föld legnehezebb bouldereként tartanak számon.
Ha az ő formájáról kellene beszélgetnünk, akkor Hamish nagyon nehezen bekategorizálható jelenség. A moszkvai siker után hosszú ideig úgy tűnt, mintha nem tudná visszaszerezni ezt a formáját, még ha többször döntőbe is tudta magát mászni a világkupa versenyeken. Az OQS-en azonban úgy tűnt, mintha új szintre lépett volna. Egy sérülésből tért vissza, így az OQS előtt nem lehetett a formájáról tudni semmit, viszont Sanghajban olyat mászott, amilyet addig még soha. A verseny alatti 6 körből háromszor volt az első háromban és egyszer volt negyedik. A budapesti fordulón nem ment neki annyira erősen, mint Kínában, de nálunk is a 10. helyet szerezte meg végül, így az összesítésben a 16. helyen kvalifikálta magát az ötkarikás játékokra.
Erő: 8/10
Technika: 7/10
Állóképesség: 10/10
Varázserő/érdekesség: „Sziklán pár próbából mászni 9a-t nem okoz neki túl nagy gondot.”
Luca Potocar (SLO, 22)
A szlovénok talán legerősebb jelenlegi sportmászója, Luca 2001. november 21-én született. Ha a versenymászásról van szó, Luca is kissé kilóg számos atléta közül, akiknek otthon halmokban állnak a világkupa-érmek. Az ifi versenyeket ő is végigdarálta, és számos sikert zsebelt be fiatal kora ellenére. A pandémia után évről évre egyre konzisztensebben tudta hozni az eredményeket. Az első villantása az volt, amikor a 2021-es moszkvai világbajnokságon ezüstérmes lett Jakob Schubert mögött. Ekkor szisszentek fel szerintem sokan: Ki is lehet ez a fiú?
Egy évvel később pedig leiskolázta az egész mezőnyt (!). Kezdte ezt egy innsbrucki világkupán való 4. hellyel, majd jött Chamonix-ból is egy 4., Briancon 9. A Szlovéniában megrendezett koperi világkupa előtt azt nyilatkozta, élete csúcsformájában van és ezt meg is szeretné mutatni otthon a hazai közönségnek. Nem hazudott! Potocar egy hatalmas mászással megnyerte élete első világkupa aranyérmét, melyet két héttel később követett egy ezüst Edinburgh-ból. Ezekkel a mászásaival az éves összetett kategóriát is megnyerte, Taisei Hommát és Jesse Gruppert maga mögé utasítva. Tavaly Luca formája egy kicsit visszaesett, mindössze kétszer jutott döntőbe, idén az OQS-en elért 12. hellyel kvalifikálta magát az olimpiára. Bár nem feltétlenül várnánk őt a döntőbe, ő az igazi meglepetésember, és akár képes lehet törni egy kis borsot a legnagyobb nevek orra alá is.
Erő: 9/10
Technika: 8/10
Állóképesség: 10/10
Varázserő/érdekesség: „Luca hatalmas Liverpool focirajongó. Saját állítása szerint a foci nézése több motivációt ad neki, mint a mászóversenyek nézése…”
Yufei Pan (CHN, 24)
Yufei 2000. június 23-án született Kínában. Mint az ázsiai versenyzők zöménél, róla is relatíve kevés hír és legenda terjeng még a mászós körökben is. 18 évesen 3. lett az Ázsia-bajnokságon kombináltban, ami hatalmas szó! Itt zárójelben érdemes megjegyezni, hogy Ázsiában a kontinensviadalok az én szememben akkora presztízzsel érnek fel, mint egy világbajnokság – annyira kemény a mezőny. Az elmúlt 10 évben számtalanszor fordult elő, hogy a döntősök fele legalább japán vagy dél-koreai versenyző volt – a világ többi részéről érkező mászókat- csak elvétve engedve a pódium közelébe. Pan a 2019-es villars-i világkupán szerezte meg első ezüstérmét, de ezután évekre elmaradtak a kimagasló eredmények. A tokiói olimpián a 14. helyet szerezte meg; a boulder kört a 8. helyen zárta Schubert mögött, de Tokióban a nehézségi mászásnál nem jött elő az a forma, ami alapján azt mondhatjuk: márpedig ő egy lead specialista.
A tavalyi berni világbajnokságon nehézségiben 21., boulderben 33. lett. Az idei OQS előtt egy versenyen sem indult, hogy edzeni tudjon és úgy látszik bejött ez a taktika! Míg Sanghajban a 13., addig Budapesten a 17. lett – de ez pont elég volt ahhoz, hogy megcsípje az utolsó olimpiai kvótát és a 20. helyen kvalifikálhassa magát Párizsba.
Erő: 9/10
Technika: 8/10
Állóképesség: 10/10
Varázserő/érdekesség: „Bár az OQS-en nem a legerősebb mászását produkálta, az ázsiai kvalifikációs versenyen csak Sorato Anraku tudta lemászni Jakartában, Yufei pedig több mint 30 pontot vert a harmadik helyezettre – a későbbi OQS győztesre - Dohyun Lee-re.”
Az olimpiai magyar nyelvű televíziós és online stream közvetítések menetrendjét megtaláljátok erre a linkre kattintva. Jó szórakozást!